termelési kiss regény :-)))))))
Egy korai órában. A mester előzetes értesítés nélkül kereste föl Péter urat; Péter úr nagyon álmos benyomást keltett. Neszkafét ittak, iszonyatost. A lassan elinduló beszélgetést telefonhívás zavarta meg. (A mester nagyon szerette a Péter úrral való találkozásainak lassúságát.) A telefonvonal túloldalán valaki öngyilkos akart lenni. A mester hallgatódzott: „Természetesen, barátom, a legtermészetesebben.” Igen felizgatta magát ő, nem úgy Péter úr, aki némileg beletörődötten válaszolgatott. „Már három hete folyik” mondta utóbb a mesternek. Később aztán – elfogyasztván egy vajamézes (a mester szava) kenyeret és fecsegvén néhány pletykaízű „dologról” – Péter úr azt mondta a mester munkájáról: „Kicsit kacifánt.” „Tudom. Sajnos kicsit igen… Ilyen lett. Betódulnak a bohócok, szól a zene, a gyerekeket kupán vágják, ha pisszennek, és jönnek a sok perecesek. Érted?” „Értem” – bólintott szeretettel Péter úr, mely bólintásból az elismerés is kiolvasható volt az elébb negatív összefüggésben szereplő kacifánt iránt.