termelési kiss regény :-)))))))
Egy korai órában. A mester előzetes
értesítés nélkül kereste
föl Péter urat; Péter úr nagyon
álmos benyomást keltett. Neszkafét
ittak, iszonyatost. A lassan elinduló
beszélgetést telefonhívás zavarta
meg. (A mester nagyon szerette a Péter úrral
való találkozásainak
lassúságát.) A telefonvonal
túloldalán valaki öngyilkos akart
lenni. A mester hallgatódzott:
„Természetesen, barátom, a
legtermészetesebben.” Igen felizgatta
magát ő, nem úgy Péter úr,
aki némileg beletörődötten
válaszolgatott. „Már három hete
folyik” mondta utóbb a mesternek.
Később aztán –
elfogyasztván egy vajamézes (a mester szava)
kenyeret és fecsegvén néhány
pletykaízű „dologról”
– Péter úr azt mondta a mester
munkájáról: „Kicsit
kacifánt.” „Tudom. Sajnos kicsit
igen… Ilyen lett. Betódulnak a
bohócok, szól a zene, a gyerekeket
kupán vágják, ha pisszennek, és
jönnek a sok perecesek. Érted?”
„Értem” – bólintott
szeretettel Péter úr, mely
bólintásból az elismerés is
kiolvasható volt az elébb negatív
összefüggésben szereplő
kacifánt iránt.