nosztalgia

11206: Többek között...Én mint hangszerlakkot ismerem. A fordulat valóban 78-as, valószínű elgépeltem. Azt tudom, hogy a régi lemezek nagyon nehezek voltak, tehetetlenségükkel segítve a gramafon/lemezjátszó motorját, és redukálni a nyávogást.

Na, a műanyag (vinil) hanglemezek előtti időkben voltak sellak lemezek.
Itt a tudás forrása:
http://home.mit.bme.hu/~bako/ZAOZ/tortenet.htm

11204: 11205:
Hm, ez pedig érdekes kérdés.
Annyit kiwikiztem, hogy a természetes polimerek közé tartozó sellak (E904) ételadalékként éppúgy szóbajött, mint hanglemez alapanyagként - tulképpen műanyagpótló :) "természetes műanyag", nagyon hasonlít a műgyantára.

11203: Azt nem tudom, hogy sellaknak hívták-e, de volt olyan áttetsző, világos színű lemezünk nekünk is. Talán az "Árnyas utcán" volt rajta meg hasonlók.

11203: - A fordulatszámon kívül nem nagyon tudok a technikához hozzászólni. A sellak-lemez szó ismerős. Az kapcsolódik hozzá, hogy a röntgenfelvételeket valami ehhez hasonló anyagon tárolták, s hallottam olyan röntgenorvosról, aki ezen a ’hordozón’ tartotta saját zenei gyűjteményét. Persze, lehet, hogy álmodtam, mint oly sok mást. [mosolyog]

11202:
a 78-asok voltak a sellak lemezek vagy keverem vmivel?

11201: Így van, de asszem 78-as a fordulatszám. A mikrobarázdés lemezek közös hallgatására való szervezés apróhirdatési téma volt az újságokban. Eltűrt "civil kezdeményezés". A lemezek a külföldi rokonsáágtól. A magnót akkor még csak hírből.

11196: asszem mikrobarázdásnak hívták a 45-ös, később a 33-as fordulatszámú lemezeket. Ezeket már nem lehetett lejátszani a régi, 77-es fordulatszámú grmafonokkal. Ha nem, javítsatok.

11199: a különbséget egy lejtős ösvény hidalja át

11198:
Az is lehet (nem értek hozzá).

11197: alkoholizálás /= alkoholizmus

11195:
Mármint az alkoholizmus posványába vezető lejtőn való csúszást,
nem a jóféle visszamelékezéseket, amiket öröm olvasni.
:)

- Na jó, látom magamnak kell továbbvinnem a megkezdett alkoholista programot. Legyen!
- Angyalföldön születtem, ott ahol az egyik Lehel utcai kocsmát Bartók teremnek titulálták a közeli Hűtőgépgyár munkásai, mert esténként egy cigány emelte hegedűjével a hangulatot. Az öltözőben műszak végén obligát kérdés volt: jössz a Bartókba?
- Ki emlékszik már arra, hogy hol volt az ’igazi’ Bartók terem? A Gugliban az első 18 tétel szól a szombathelyi, a debreceni, vagy a budapesti Aranytíz Művelődési Központ Bartók terméről, mire eljutunk az igazi, az első ilyen nevű teremig:
„Bartók Terem 1950. okt. 24-én az V. ker. Váci u. 9. sz. alatt, a korábbi Corso Mozi helyiségében, Fischer Annie Beethoven-estjével új hangversenyterem nyílt meg a fővárosban az Országos Műsoriroda, a későbbi Országos Rendező Iroda fennhatósága alatt. A komolyzenei programok, köztük mikrobarázdás hanglemez-előadások mellett a legkülönfélébb pódium-műfajoknak adott otthont. Irodalmi-zenei összeállítások keretében már 1959 előtt is szerepeltek műsorán színdarabok, főként egyfelvonásosok ... 1964-ben bezárták. Átépítve 1967. szept. 30-án Pesti Színház néven, a Vígszínház kamaraszínházaként nyílt meg újra. A Bartók Terem az ötvenes években a komolyzenei programok mellett az irodalmi színpad szerepét is betöltötte.”
http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz02/273.html
- Egyébként figyeltétek, micsoda kifejezésre bukkantam: „mikrobarázdás hanglemez-előadások”. Kíváncsi vagyok mond-e ez még valakinek valamit?!

11194: Nem értem az üzenetet. [hüledez]

11193:
Még nem késő abbahagyni, koma :)

- Az első rendszeres alkoholizálásom oka a munka volt. Vasárnaponként felszolgáltam az étkeket Kováts Albert (egykori vk. szds.) étkezdéjéban, az Attila úton. A 20 Ft munkabér + 4-5 Ft borravaló után annyit ehettem, és azt, ami jól esett. Pukkadásig jóllakva eltántorogtam a Déli pu. melletti kocsmába, ahol lehajtottam egy kis rumot, elősegítendő az emésztést. Később csatlakozott ehhez egy korsó sör is. Aztán vége lett a vakációnak. A felszolgálásra már nem volt szükség. De a kis rum + egy korsó világos megmaradt.

11191:
Á. :) Köszönöm.

11189: lásd itt:
http://www.wiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=10461028#message10461028

11186: - Én már áttértem az alkoholizálás első lépéseire. Nem mondhatnám, hogy sikerült megszeretnem akármelyik termék ízét. Hosszú évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy eljussunk a máig, amikoris rajongásig szeretem mindet, amelyik a betűvel kezdődik.

11188:
Köszi (de mi az a kanapé?)
"Isten hozzád, jó kanapé / Erőm most a munkanapé."

11186: küldök erre majd egy verset a kanapén, de csak az otthoni gépemben van meg.

11186:
mmm... - emlékszem a kávés cukor ízére. :)
érdekes, ha megpróbálom utánozni azokat a régi ízeket, látványokat, mindig csalódás ér... - a nosztalgia sokat hozzátesz a régi dolgok "ízéhez" ;)
kávés kortyhoz még.
volt amikor megkaptuk az utolsó korty kávét, a poharat telenyomva tejszínhabbal. az is nagyon mmm volt!

11185:
Nálunk a nagyiék ebéd utáni kávészertartása idején engedélyezték a nagyobb unokáknak, hogy 1 koczkaczukrot kiskanálra tegyenek, és a kávéba bémártsanak, aztán a cukor felszívta a kávét és ezt csemege gyanánt el lehetett fogyasztani.

11183: - A boros tea télidőben a gyerekek számára is természetes volt, mint ízesítés. Én is gyakran kaptam. Később egy-egy csepp rum is ugyanezt a cél szolgálta.
- Az ’igazi alkoholizálás’ a kocka cukorra cseppentett Diána sósborszesz volt, de ez már köhögés ellen.
- Én homoki vinkón keresztül ismerkedtem meg a borral, s nem tudtam megérteni, hogy a felnőttek mit élveztek ezen a savanyú lőrén? Azután rájöttem, hogy ebből is csak az első, esetleg a második pohár esik rosszul, a harmadik már nem.

áh, nosztalgia: amikor még egyetemre jártam (tavaly), és délben évftársakkal átruccantunk elkoryolgatni 1-1 pohár forralt bort.. <könny gyűlt a szemembe>

11180: Anno nagyapám (vincellér volt Badacsonyban) boros teát adott nekünk, ami kellemes emlékeket idéz fel bennem :) Persze mértékkel, és persze nem voltam már csecsemő...

ágesz bugesz

11178:
- Na ja! Én csak a hógolyót említettem a lavinából. Mondhatni, én csak a címet, a Hunyadi Lászlót mondtam, Te meg már a La Grange áriánál tartasz.
- De igazad van! Klasszikusokat csak pontosan! [örül]

11175:
- Bizony, a pálinkás kenyér! Részben közszájon forgott, mint a mákfőzet tea, részben irodalmi- szociológiai példák!
- Talán Végh Antalnál, olvasható a minősítés, hogy tipikusan szabolcsi szokás. Meglepő, hogy Móránál, aki a Kiskunságban gyerekeskedett, mint az elterjedt, kézenfekvő gyakorlat említődik:
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/mora-tonsillitis.html

11177: barátnőm <azóta is révülő tekintettel nosztalgiázik>