nosztalgia

Azért vannak szép emlékeim is, nem feltétlenül Zoltán névnaphoz kötődők...

Nőnapi emlékek...
Úgy huszonegynéhány éves koromban (tehát alig tegnapelőtt...) szaxervezeti bizalmi + kisz vezető jön, átadja az ajándék ot, puszit kasszíroz, majd közli, hogy tartozom a szaksz. tagdíjjal úgy 6 hónapra visszamenőleg. Nem ezért vágtam hozzájuk az ajándék ukat, hanem azért, mert egy főzőkanál és két kockás konyharuha volt...
Pár évvel később:
Gazdasági bejáratnál a portás, akinek inkább az volt a feladata, hogy a táskákban kotorgásszon, ezen a szent napon este, hazafelé menetben a fáradt nőket megállítja, előkotor egy halomból egy celofánba burkolt egy szál kókadt valamit, aláíratja az átvételt (!!!!) majd barátságosan, a napra való tekintettel nem túrja szét a táskákat.
Ki tudja miért, de nem szeretem a nőnapot...

11325: ja, és abszolút élő

11311: Hadik legenda úgy tudom, a Műegyetemistáktól indult, a gólyaavatás része volt a ló e részeinek megtisztítása (volt, hogy surolószerrel vonultatták ki a gólyákat. De elterjedtebb formájában "babona-hely", a nemes szervek simogatása érettségi és mindenféle vizsgák sikerét eredményezi. És tényleg magas a talapzat! :-)))

- Tegnap nagyot nosztalgiáztam a Duna tévén. A Psalmus hungaricust adták, a csodaszép Simándyval, az ereje teljében lévő Ferencsikkel. Horváth Ádám rendezővel, aki nem átallotta a szólistát kiemelni az együttes és a karmester közti térből, és föltelepíteni a Szilágyi Dezső téri templom szószékére. Na és a kórista hölgyek frizurái. 1973-ban?!! (Kádár, Losonci, Lázár)

11320:
Szia Örkény! Mi már találkoztunk régebben Gigi topicjában - többek között klasszikus "névrokonod" Ö.I. révén is.. :)
Ha már italokon nosztalgiázunk... eszembe jut egy "Lacrima Cristi" nevű olasz vörösbor, édes volt, nem ízlett. Ki tudja létezik-e még?
Azután az otthoni kávépörkölés? Nekünk még meg van a régi pörkölő - lassan dísztárggyá nemesülve. Milyen büdös tudott lenni, ha egy picit túlpörkölte az ember (na jó az édesanyám...) És persze akkor az egész ház tudta, hogy Kaufmannéknak megint van kávéjuk. Vajon honnan szerezhették??

Hm! Kicsit hevenye a megfogalmazás! :?

Most, hogy újra előhozakodott az almuska és más gyümölcslevek, eszembe jutott, hogy Anyu rakott el valamikor rumos meggyet. Pontosan nem tudom hogy készült, de úgy nézett ki, mint amit előtte kicsit kifacsartak volna, azután az üvegbe minél többen belegyömöszköltek (általában fakanállal), de időnként egy kevés rummal meg is locsoltak.
Süteménybe is jó volt... ;)

11310:
Szia Mari, üdv a topikban!
Köszi szépen a részletes megfejtést - én korabeli novellákban találkoztam (sokkal később) ezekkel az italnevekkel, és nemigen tudtam, mit is takarnak.
A Boszorkánytej nevet egy kicsi, kissé háromszög-gúla alakú (üres) flaskán leltem még gyerekkoromban, teli példány azóta se jött szembe, de a leírásod alapján a likőrös verzióra tippelek.
Még egyszer köszi :)

Errol a tortenetrol viszont eszembe jut az a fel millio dollar erteku elefant szobor, amit 1998-ban Kenya, Namibia es Nepal ajandekozott az ENSZ-nek, es csak a szobor leleplezesekor derult ki, hogy az ajandek-elefantnak fel meteres erekcioja van. Ezt azota strategikusan elhelyezett bokrokkal takargatjak. A szobor nem a ferfiassag, hanem az ero szimboluma.
Bovebben itt:
http://www.jrn.columbia.edu/studentwork/cns/2002-07-07/712.asp
Viszont egyiptomi utunk soran Luxorban arrol is ertesultem, hogy mikor a franciak elhurcoltak az egyik obeliszket Parizsba, es a Place de la Concorde-on felallitottak, akkor a talapzaton talalhato majmok merev ferfiassaga annyira zavarta a franszia uri kozonseget, hogy szegeny majmokat kasztraltak. Az obeliszk parjanak talapzatan Luxorban meg epen lathatoak szegeny majmok.

11317: :D :D
Minden jó, ha vége van...

11311: A Hadik-legenda abszolute elo. (Legalabbis a kilencvenes evekben is elt meg.) Nekem is fel kellett masznom megsimogatni az ominozus lovas-szobor lovanak hereit erettsegi elott, mint a Trefortbol (szerintem) mindenkinek. Nem volt kis mutatvany felmaszni, arra emlekszem. Mindenkit huztak, vontak, eleg magas a talapzat.
Viszont be is va'lt. Igaz, hogy nem sikerult Atent vagy Romat kihuznom, (azt a ket mellettem ulo delikvens huzta ki, sajnos) ugy kaptam negyest tortenelembol, hogy nemhogy nem tudtam, hogy a Bocskai fele felkeles tortenelem tetel volt, de a kihuzasa elott bevallom, azt sem tudtam, hogy egyaltalan megtortent az ominozus esemeny. A tortenet evszamait es helyszineit sikerult kiolvasnom az atlaszbol, az erettsegi bizottsag dobbent hallgatasa kisereteben. A slussz-poen allitolag az volt, (mint azt voroslo feju tortenelem tanaromtol, magassarku cipot viselo A'ki ba'csitol a helyszinen megtudtam,) hogy ez volt az egyetlen csata a magyar tortenelemben, amit a magyarok megnyertek. (Hogy hol, es kik ellen, az a mai napig rejtely elottem, Tokajban a Habsburgok ellen?) A vegen tanaraim gyors konzultacio utan azt a magyarazatot talaltak a szituaciohoz kepest magas erdemjegyemre, hogy az erettsegi vegulis nem a tudast meri, hanem azt, hogy a meglevo informaciobol ki hogyan kepes elemezni es ertelmezni valamit. Es meg ok kertek bocsanatot.
A szobor meglatogatasa az ej leple alatt ma is bevett szokas lehet, mert a patinas bronzszobor herei csillognak-villognak. Turistak eloszeretettel szokta'k fenykepezni, ha valaki elmeseli nekik a tortenetet.

11315: Nem hiszem, az valami zsebes figura volt.

11314: Lehet, hogy innen jött az enyveskezű? ;)

11312: - A dörzsölésről jut eszembe a legenda, hogy - még az Óvilágban, melyet a lovastengerész neve fémjelez -, valamelyik újságíró-kártyaklubban a vécésnéni pináját 10 pengőért meg lehetett fogni, lévén a hit, hogy ez szerencsét hoz.

11312: :D

11311: A Hadik félét nem tudom, de a Petőfisek Szt. István lovának hasonló alkatrészét dörzsölgették érettségi előtt, mert az szerencsét hoz :)

A lófaráról és az egyetemi életről eszembe jutott a Várban található Hadik András szobor lovának bizonyos (kisebb) testrésze, amely - a szobor egészéhez képest sokkal fényesebb. Ennek is meg van a maga legendája, amely a 70-es, 80-as években még élő volt (amíg az egyetemi kollégium ugyancsak a Várban működött. Tudja valaki, hogy mi volt, és hogy ma is él-e ez a legenda?

Jó napot kívánok!
Most leltem erre a topicra. Szabad néha bekukkantanom?
11291:
Az almuska az "igazi" almalé volt közvetlenül a Bambi és az Utasüdítőt követően az első iható üdítő. Ausztriában még kapható a rokona Almdudler néven. Annyira tömény, hogy hígítva is élvezhető még. (vö. aufgespritzt)
A Meggylelke meggylikőr volt, otthon készítették nagyanyáink: Meggyszörp, összetört meggymag (kevés, mert ciánt tartalmaz!!), erős vörösbor, kevés rum vagy konyak. Néhány hétig lezárt üvegben érlelték, majd leszűrve üvegbe töltve téli estéken a kártyapartikhoz szolgálták fel.
A "Boszorkánytej" nevet többféle ital is viselte. 1. beazonosíthatatlan szőlő(k)ből készült fehérbor, esetleg keverve. 2. Tojáslikőr féleség

11287: Olyannyira, hogy a nagyanyám stoppológombának hívta :)

lófara szegeden nem randihelyszín, szerény emlékeim szerint, egyszerűen csak így hívtuk a jogikart. hogy az ott van. de találkozni a széchenyi téren szegeden is lehet, bár mi többnyire a könyvtár előtt szoktunk :-)
székesfehérváron is van ló, farral együtt. istván király ücsörög rajta. annak egy másik nemes testrészét kell megtaperolni ahhoz, hogy az érettségi sikerrel vétessék. bár persze ebben csak a babonákosok hisznek és régen a rendőrök sem szerették a fel-felkúszó szerenádozókat.

- A nyelv topik porcelánboltocskájában törve, zúzva fölmerítettem emlékeimből az „a ló faránál” helymeghatározást Szeged esetében (a Dugonics téren). Fulikati kiegészítette a pécsivel (Széchenyi tér). Lovas szobor van még kis hazánkban épp elég. Tud-e valaki más városokat is, ahol ez a randevú-helyszín megnevezés használatos?

- A cselédszoba azért jutott eszembe a táskaírógépről, mert néhai kollégám a táskagéppel beköltözött a cselédszobájukba, és addig fordított, amíg volt mit. A felesége tálcán adta be neki a kaját. Akkoriban az OFI-nak dolgozni nagy dolog volt, és meg kellett becsülni a munkát. Büszkén elmondhatom, hogy az Iroda egykori igazgatója Tardy Lajos (ld. Tardyl!) kedves kollégám, atyai barátom volt az OSZK-ban.

- A táskagépről a cselédszoba jutott eszembe, s arról pedig a cseléd intézménye. Aki csak az irodalomból ismeri ezt a szót, annak lehet, hogy először a mezőgazdasági munkás jut az eszébe. Nekem azonban, akinek személyes emléke is van erről, a városi cseléd.
- A harmincas, negyvenes években a viszonylag kis jövedelmű városi családok is megengedhették maguknak, hogy egy-egy, főleg fiatal falusi lány, mint személyzetet alkalmazzanak. Háztartási alkalmazott volt is a nevük a felszabadulás után, addig a néhány évig, amíg a politika fel nem számolta ezt a megalázónak is minősíthető intézményt.
- A ’fiatal, falusi kislány’ kategóriájában ’utazott’ az én családom, még a harmincas években, amit az tett emlékezetessé, hogy nővéremet, egy csudaszép 4 éves kislányt, a naiv kis, 14 éves cselédlány, a szüleim távollétét kihasználva, se szó se beszéd hazavitt vidékre, megmutatni a szüleinek. S mire ez tisztázódott, kereste őket az egész ország.

11303:
A régieket úgy hívtam, verekedős írógépek. :P
Apunak volt egy táskaírógépe. Egy nyáron kivittem az udvarra, hogy majd ott gyakorlok, amit később persze meguntam, sőt még a billentyűk is összeakadtak, így aztán szétszedtem az írógépet. Nagyon sok kis darab volt ám.
Aztán mielőtt elkezdtem visszapakolni és végignéztem azon a sok kis csavaron, meg mindenféle ingyombingyomon, teljesen végem lett. Le is izzadtam alaposan, míg mindent visszaraktam a helyére - ha igaz, még ma is jó az a táskaírógép!
Amikor elkezdtem számítógépen dolgozni, azokon még nem volt ékezetes betű, meg talán a z és az y meg voltak cserélve... - később meg alig győztem visszaszokni az ékezetekre!

11302: Tényleg, erre már nem is emlékeztem. Én is tanultam gyors- és gépírást, magyarul, angolul és oroszul is (gyorsírást oroszul nem). De ma már csak gépírni tudok. Emlékszem, amikor dolgozni kezdtem, a bankban már villanyírógépek voltak, rém furcsa volt, hogy nem kell olyan erővel püfölni, mint a mechanikusokat.

11301:
Én először gyors- és gépírónak tanultam. ;-)
Amikor később suliba jártam a gyorsírásnak (ami még megmaradt) a jegyzetelésben nagy hasznát vettem!
Szalagos írógép. A szalag majdnem mindig kicsúszott, amikor a végére ért. Csupa kulimász lett tőle az emberlánya, míg azzal a kis görbített nyilacskával kilyuggatta az anyagot és ráakasztotta.

11300: Ezt csak azok értik, akik még dolgoztak hagyományos írógépen. De jó :-)

Úgy látszik, ő is nosztalgiázott:
http://www.youtube.com/watch?v=hSZ38p4qIuc
;-))

Anyu az alma levét (az almát lereszelte, kicsit cukrozta és fahéjazta, aztán alaposan kicsavarta, ezt beletömködte nagy üvegekbe, hogy majd jó lesz süteménybe) mondta almuskának. Nagyon szerettük - sosem lett belőle bor! ;)