- Ha már a régi vasalóknál tartunk, az ötvenes években még vidáman (?) fűtöttünk vaskályhában. Akkoriban, igaz hogy ritkán lehetett találkozni vele, de használatban volt a betétes vasaló. Ez egy olyan, vékony acélból készült szabályos, fogantyús vasalótest volt, amelynek a belseje üres volt. A hátsó, kiszélesededő végét egy kis ajtóval ki lehetett nyitni, és el lehetett helyezni a vasaló belsejében egy öntöttvas darabot, ami alakra, méretre jól kitöltötte a helyét. Nos, ezt az öntötvasdarabot párosával kellett használni. Amíg az egyik, tűzben felizzított darab melege segítségével vasalt az ember, addig a másik a kájha parazsában tüzesedett. Szóljon, aki érti a leírást!