- Ha már a régi vasalóknál
tartunk, az ötvenes években még
vidáman (?) fűtöttünk
vaskályhában. Akkoriban, igaz hogy
ritkán lehetett találkozni vele, de
használatban volt a betétes vasaló. Ez
egy olyan, vékony acélból
készült szabályos, fogantyús
vasalótest volt, amelynek a belseje üres
volt. A hátsó, kiszélesededő
végét egy kis ajtóval ki lehetett
nyitni, és el lehetett helyezni a vasaló
belsejében egy öntöttvas darabot, ami
alakra, méretre jól kitöltötte a
helyét. Nos, ezt az öntötvasdarabot
párosával kellett használni. Amíg
az egyik, tűzben felizzított darab melege
segítségével vasalt az ember, addig a
másik a kájha parazsában
tüzesedett. Szóljon, aki érti a
leírást!