nosztalgia

11417:
Mindenki dudorássza:
http://www.youtube.com/watch?v=qCVQpcY1au4
:)

(És persze a videodiszkók, ahol a Vamos a la playa tutira mindig lement legalább egyszer :) )

11414:
Break igen, azokból az időkből... azzal a dohogó-zizzenő elektronikus szintiritmussal, a dancefloort háton és fejenpörgéssel feltakarító breakesekkel... A visszafüttyentő kulcstartó igen, ódekösz, tényleg volt olyan is!
Sok kitűző: én a korai punkbandákhoz kapcsolom elsőre, molyette nagypapazakó reverjén fél kilónyi jelvény, kiegészítve lánccal, ziherhejctűkkel, aztán a Hungária klónok/utódok is átvették, Csikidam Robitól Dolly Máriáig, de én sajnos már a Hungáriáért se rajongtam különösebben :)

11414: - Ach, azok a karasó búvárszivattyúk. Na és a benzin, amit az egész országban kapni lehetett tőlük?

11413: Még gyerekkoromban is (70-es évek eleje/közepe) divat -vagy inkább szükség-kis-KGST-piac- volt a hazánkban ideiglenesen állomásozó haderők tisztjeitől mindenféle javakat venni illetve cserélni. Pestlőrincen, ahol laktunk akkoriban, szinte mindenkinél "Elektron" illetve "Gorizont" TV volt, morogtak a "Vjatka" mosógépek meg centrifugák...Ismerős szomszéd egyszer egész kazal Lada alkatrészt hozott kis kézikocsin. Az elektromos kávédarálónk azóta is üzemképes - bár ha jól emlékszem, azt apám hozta egyenesen Moszkvából. De a turmixgép (összerakva több mint fél méter magas, 4 kg) eredetében nem vagyok biztos.
Örkény, ez a telefonzsinór kulcstartó a "break" nemzedék terméke volt, nem? Emlékszem még a Csikidam egyenruhákra, rengeteg zörgös jelvénnyel kidekorálva... Illetve a "fütyülős" kulcstartó. Fütyszóra visszafütyült, hogy megtaláld, melyik zsebedben vagy melyik szekrény tetején hagytad. Egyetlen probléma volt vele, hogy ha nem találtad el a megfelelő hangerőt és hangmagasságot, a kulcstartó nem vetkőzte le a néma levente attitűdöt, te meg kopoghattál az ablakon bebocsájtásért.

- A felszabadulás után sokáig járta szóbeszéd azokról a nőkről, akik jóba’ voltak a ruszkikkal. A legjellemzőbb volt a nadrágviseletük, és az, hogy cigiztek. Volt egy másik hölgyfajta is, azok, akik hátizsákkal a hátukon vidékre jártak cserélni - klf. értékecskéiket élelemre, hogy éhen ne haljon a családjuk, sokszor a vonat tetején utazva, mint az én édesanyám is.
- Ki hitte volna akkor, hogy mindebből divat lesz?
- Repüljön a Malévvel, másfél óra múlva Oszlóban lest!

11411: húúú tényleg!!! nekem is volt, piros.

80-as évekből ködlik fel a "telefonzsinóros" kulcstartó, egyik végén a kulcscsomót (vagy annak helyet adó tokot, dobozkát) tartotta a karabiner, a másik végén levő meg a nadrág valamelyik övtartó pántjára volt kapcsolva, lehetőleg oldalt, elölről farzsebbe vagy ellenirányban.
A telefonzsinór-szerűen feltekercselt kábel egy idő után megjelent rikító neonárnyalatos és áttetsző cukorkaszínekben is, esetlenként mintás, kevert változatokban (rémlik egy neon zöldessárga alapon rikító neon-narancsvörös foltokkal fröcskölt minta).
Igazából sok veleje nem volt, mert az oldalt lifegő kábel jól be tudott akadni mindenféle kiálló dologba, ha meg az ember elejtette a kulcsát, jó mélyre nyúlt, verődött neki mindennek.
:)

- Valamikor a hatvanas években, az Ország-világban, vagy a Nők Lapjában olvastam egy morfondírozást arról a férfidivat előrejelzésről, amely akkor kifejezetten futurológiának tűnt, hogy a férfiak le fognak szokni arról, hogy a nadrágjukban, zakójukban, mellényük zsebeiben hordják pénztárcájukat, kulcstartójukat, noteszüket, stb., stb., hanem mindezeket egy külön kis táskában helyezik el, valami olyanba, mint a nők ridiküljei. Elképzeltük, és mindenki röhögött. Férfiak - kézitáskával?!! - Beszarok. [derül]

- Isten veletek szőke hentesnék!

- Ma már bank van a helyén, azelőtt pedig egy patikaszerű hentesüzlet meleg kolbász nélkül. De akkor még ott volt az Újpalotát megjárt piros busz végállomása is. Ma már se a buszmegálló, se a normál, koszos hentes nincs meg. Úgy eltűnt, mint a közeli Nefelejcs utca sarokról a Fehér Ökör. Na ott, a Thököly út 6.-ban, az édesanyám egykori (1949-ig) fűszerüzlete helyén még megvolt. Meleg kolbásszal, szőke hentesnével együtt.

11405: ja hogy úgy :-)

11404: na ugye...
előzőleg viszontag azt írtad, hogy: "az Andrássy úton, ahol az operai oldalon, az első sarok előtt volt egy kis hentesüzlet"
tessék pontos helymeghatározásokat adni :-)))

11403: - Nem mindenhol, de ma ők vannak soron.

11401: Ott bizony, a Hild tér hátuljánál, s az utca neve Oktüber 6.

_mindenhol_ szőke hentesnők voltak?

- A Ráday utca melegkolbász szempontból wohltemperirtes straße volt, mert egy kicsiny, de kiváló boltban kiváló minőséget lehetett kapni a Török Pál utca sarok után. Ezt követően kellemes sétát követően a Bakáts téren, a 15-ös busz megállójában volt egy hentes, meleg kolbásszal, és szőke hentesnével. S ha az enbernek hiányérzete maradt, még mindig lehetett pótolni a Boráros téren. Ülve, a Lordok Házában.

11400: Hild tér??? az már a József Attila utca. illetve a Hild tér belső (nem J.A.) utcai oldalán volt a kínai üzlet... szóvalhogy sehogyse Andrássy út...

- Már megvolt a Hild téri játszótér, miként az ma is megvan, és megvolt a sarkon egy kínai üzlet, többek közt tenyérbenmászó csontgolyókkal a kirakatban, de nem volt meg a tőle, a Szabadságtér felé menet 30 méterre egy kínai gyorsétterem, hanem a helyén hentes volt. Olyan jó melegkolbászt lehetett ott enni, hogy már akkor odaszoktam, amikor még nem volt ott az a szőke hentesné, aki később már igen, oszt azután meg pláne!

ahha...

- A Bajcsy felöl.

operai oldalon, az első sarok előtt volt egy kis hentesüzlet - melyik irányból első sarok?

- Nem is olyan régen volt egy topik, egy ’anyatopik’, amelyik aztán egy fóradalmi offtopikot szült. Olyan jó volt bele írogatni, emlékezvén a régi szép időkre, amikor még nem volt 20 méterenként eltorlaszolt kerékpárút az Andrássy úton, ahol az operai oldalon, az első sarok előtt volt egy kis hentesüzlet, s az enber nem tudta eldönteni, hogy a meleg kolbász, vagy a szőke hentesné miatt jár oda.

- Volt idő, amikor havonta, az első kedden, azzal hívtam meg barátaimat az Eckerbe (bej Opra), hogy csütörtököt mondok. Ez pedig abból állta, hogy délutántól estig elfogyasztottam hatszor két deci vörösbort. A barátaim meg- megfordultak asztalomnál, de most nem róluk akarok beszélni, hanem azokról a kedves emberekről, akik felszolgálták a levet. 6 pohár, most tehát első nekifutásban 6 enberről nosztalgiázok: Az első két decit Tesfay Dani hozta mély együttérzéssel. A másodikkal Bárász Julcsika térült-fordult. A harmadik pohár, ami a boldogság kezdetét jelenti a Kőszeghy Csaba kezéből jött. A vidámság pohara a negyedik, Bihari Anna terméke lett. A heherészés Szabó Áginál kezdődött az ötödik pohár után. A hatodik pohár következtében, melyet nagytiszteletű Zöld Attila Béla (ZAB) tett elém megkoronázódott a nap, mert sikerült kimondanom a Rabindranath Tagore nevét, bár két nekifutással. Voltak más fontos, és még fontosabb személyek is, de őket majd egy más szextettben nosztalgiázom.

11393: Ez olyan szép volt, hogy két rosszpontot törlök a neved mellől [halvány - hullaszin - irónikus mosoly a szájszegletben].

- Van számomra egy kifejezetten wiw-kapcsolatú nosztalgiája az Eckermannak (bei Opera). Kedvenc felszolgálóm, később mondhatom így: barátom, ZAB ’pultos’ volt, ha szabad így neveznem egy hímivarú kávéfőzőnőt. Mivel éppen leszokóban voltam a cigiről, nem a szokásos dohányzót, hanem a pult melletti bárszékek egyikét céloztam meg ülepileg. Ilyen viszonylag álladó közelségben eszmét is tudtunk cserélni. Beszámoltam neki, hogy fiam révén (sulinet) szélessávon működő ’gojzervarrott’ minőségben internetezhetek, amit azt megelőzően csak modemes formában tehettem. A BŐF 2004 miatt keveredtem nemrég a wiw-be, s ismerkedtem a fórumokkal, régi wiwesekkel. ZAB, aki maga is tagja volt ennek az érdekes dolognak, azt mondta, hogy sok wiwes jár ide az Eckermannba. Ne mondd, és most is van itt wiwes? Van, vagy 5! És akkor rákérdeztem egy, az irodalom topikból jól ismert XY-ra. Bogi, szólt oda a hátam mögött ülő társaságból egy bájos, nyúlánk hölgynek (farmer, halványsárga póló), minek következtében összeismerkedtünk.

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

- Az irodalom topikbeli üzenetekről jut eszembe.
- Talán emlékszik valaki arra, hogy EP avval dicsérte meg az OSZK Hírlaptári olvasótermét, hogy ott kint volt a szabadpolcon a Symphosion. Igenám, de az a Hírlaptári olvasóterem nem azonos a mostani (várbéli) Hírlapolvasóval, mert itt csak 1985 óra lehet olvasni egyáltalán. Az a szabadpolc a Nemzeti Műzeum-ban volt OSZK Hírlaptári olvasótermében volt. Onnan nem az Oroszlános udvarra, vagy másfelől a Naphegyre lehetett kilátni, hanem a Múzeum kert fáin keresztül a Rádió Pollack Mihály téri oldalára. Nem tudom, hogy P. mester dohányzott-e, de ha igen, akkor ott csak legföljebb 10 lépést kellett megtennie a rágyújtáshoz.

11382: jóvan, nem mondtam, hogy nem az