19677:
Dolgoztál-é valaha kreatív programban,
pl. PowerPoint vagy rajzolóprogramok, nagy
képernyőn?
Ha igen, akkor egyértelmű a válasz: az
egyes szkzötárakat, palettákat az ember
a keze ügyébe teszi a rajzon, képen,
így nem kell ténylegesen fárasztó,
hosszú egérréngatásokkal
felmásznia vagy oldalra másznia az
eszköztárakhoz.
Az Office 2007-ben pl. gyötrelem PowerPointot
használni, mert sem az eszköztárak nem
húzhatók ki a munkafelületre, sem a
Ribbon enm szabható testre, ezért ezernyi
fül-váltogatás kell a munkához (a
jobb gombos menüben nincs benne minden és az
sem szabható testre).
Anno ezt a hiányosságát ostoroztam
leginkább a Ribbon felületnek, ami
kiváló a kezdőknek, de pokol a
gyakorlott és gyorsan dolgozó júzernek,
és ezért örülök, hogy a
2010-esben legalább már saját
füleket lehet összeállítani a
Szalagon. A kreatív alkalmazásoknál
azonban továbbra is követelmény (lenne)
a szabadon mozgatható eszköztár.
Ez amúgy nem újdonság, mert az Office
2003-ig bezárólag mindegyik Office tudta.
A 2007-esnél szünt meg, mert a Szalag
bevezetésével megszűnt a menü
és a toolbar paradigma, így nincs mit
lebegtetni sem.
A toolbarok szánalmas maradványa a mai
2007-es verzióban "Gyorselérési
eszköztár" néven
található meg, amelyet ugyan testre lehet
szabni, de nehézkesen, nem olyan grafikus
módon, mint a régieket, egyetlen lehet csak
belőle, és maximum a Szalag alá vagy
fölé rakható.
Összevetésül: az Office 2003
alkalmazásaiban tetszőleges számú
eszköztárat hozhatott létre a
júzer, ezekre bármilyen
csoportosításban (szeparátorral is!)
rakhatott gombokat, menüket és
makrókat, és bármelyiket lebegtethette,
illetve az alkalmazás ablak 4 szélének
bármelyikéhez dokkolhatta.
A Szalag bevezetésekor a MS is érezte, hogy
ez azért visszalépés a power userek
esetében, és csak a 2010-es verzió hoz
javulást, már amennyire :)