14098:
Kicsit azért lassíts, gondolkozz.
:)
A swapfile egy virtuális memória, azaz, ha a
memóriából kezd kifogyni a rendszer,
akkor veszi elő. Memóriába tenni a
swapot vicces (hiszen ezáltal fogy a
memória, tehát a swapba kell tenni a
többit, az pedig a memóriában van).
Így magad alatt vágod a fát,
rekurzív, GNU Not Unix.
:)
Oké, értem én, te az pent most nem
memóriaként, hanem gyors
meghajtóként fogod fel, feltéve, ha
2.0-s USB-ről beszélünk, amivel el
lehet körözni a P-ATA vinyókat (USB 3.0
lenyomja a SATÁkat is, afaik, de tippelem, hogy
olyat a géped nem támogat).
Viszont így a sima ram legfeljebb annyival
bővül, amit a swap meghagy.
Nem tudom, te melyik iskolát követed a
swapfile méretezésnél (de a fenti okok
miatt a dinamikus, XP-re bízott
méretezés szóba se jöhet, hiszen
azzal az XP saját magát szopatná).
Én pl. az ortodox módszer szerint az
alaplapi ram másfélszeresét
definiálom fixen, alsó és felső
értéknek egyaránt. Na most,
vegyük, hogy a gépedben a ram mondjuk 512
mega (ami valóban kevés). Ennek
másfélszerese éppen 768 MB, tehát
ha mondjuk betolsz egy 1 GB-s pendrájvot, akkor
abból ennyit lecsap a rendszer swapnak, marad
tehát "ram bővítés"
célokra 256 MB, így lesz összesen az
XP-nek 768 MB ramja és ugyanennyi swapja (ami
így persze csak 100% és nem 150%, de
mindegy). Hüm. Ha viszont nagyobb pent tolsz be,
akkor kicsit nagyobbra kéne méretezni a
swapot, ami így viszont megin az össz
ram-ból veszi el a helyet -- érted a
dolgot.
:)
Ja és még valami:
A pen olyan, hogy bármikor kihúzhatják.
Ez, rajta egy esetleg épp használatban
levő, nyitott fájlokkal telepakolt swappal,
a legérdekesekebb következményekhez
vezet. Egy mozdulat, és akármi is lehet,
rocknroll, katarzis. Szerintem nem éri meg.
:|