16962: 16961: 16962:
16962: 16961: 16961:
Kumulatív gyors válasz (nem flame, csak
megközelítést segítő):
Guy Kawasaki írt anno az Apple-nek erről a
korszakáról jól áttekinthető
cikket (Akihabara-szindróma címmel lehet
utánakeresni, ha valakit érdekel), és
ő már csak tudta. Ezzel nincs is gond,
ismerem a sztorit.
Azt is, amikor a korábban kirúgott Jobsot
visszakönyörögték, hogy húzza
ki a céget a szarból, és ugyan hozza
már magával a NeXTSTEP oprendszer, hadd
hegesszenek belőle MacOSX-et.
Az, hogy jajde költséges fenntartani a
széles termékpalettát, illetve az, hogy
Jobs jött és lecsontozta a
hardvertermék portfoliót, pont a 2
legfőbb dologra utal:
1)
Az Apple NEM PC gyártó, sose is volt az. Egy
(mára talán az egyetlen) gyártó,
amely fennmaradt a belterjes, egyedi gép/rendszer
gyártások idejéből, a 80-as
évekből.
Toshiba, Asus: Hová adják el a
gépeiket? A PC-s, Windowsos piacra, amelynek a
szoftverellátottsága is sokkal
bőségesebb, mint a Maceké, tehát
az egész júzerréteg
diverzifikáltabb vagy mi.
A Macnek az a végzete, hogy a MacOS
örökre egy szűk gettóba
zárja, amiből nincs kiút. Be lehet
dumálni a júzereiknek, hogy ez a jó,
és lehet hivatkozni, hogy a júzerek
többségének ez elég, de hát
ez önbecsapás, tudjuk jól. Azokhoz kell
viszonyítani, akiknek eszük ágában
sincs Macet venni, worldwide.
2)
Apple = Jobs. Az ő zseniális
játékszereit adják el,
rajongóknak. Ha friss szart adagolna dobozokba,
azt is megvennék, mert egészen biztosan
zseniális feces lenne,
szívszorítóan szépséges
dobozban. De ez nem informatika. Ez egy belterjes
világ, mindig is az volt, és az is marad.
Addig, amig az informatika nem volt ennyire
pervazív, ez teljesen megfelelt. Nekem is volt
Commodore gépem, ugyanaz az eset, belterjes, csak
önmagával kompatibilis világ,
saját hardverekkel, saját rendszerrel
és a rá fejlesztett alkalmazásokkal.
De akkor sokkal kevesebb mindenre volt igény.
Amint az igények sokasodni kezdtek,
rögtön kihízta az ember még az
Amigákat is. A belterjes rendszerek annak
rendje-módja szerint elenyésztek,
kivéve az Apple-t, amelyik szenzációs
marketinggel, sokszor blöffökkel, és
ismét csak Jobsszal, felvette a kesztyűt,
és nekiállt saját, párhuzamos
világot fabrikálni a rohamléptekben
kifejlődő PC-s világ mellé. Egy
darabig ment, de kb. 10 éve a lemaradás
tény lett.
Ez kb. az az eset, amikor egy ország lezárja
a határait, és megteremti a világot
kicsiben saját magán belül. Csinál
magának (és a népének) egy
minióceánt (szörfözz azon),
felhúz pár hegyet sielés és
túrázás céljából (ne
utazz te Aplokba, Himalájára), és az
állampolgárainak bebeszéli, hogy itt is
megvan minden, ez nektek elég. És
voltaképp, belülről nézve,
elég is.
De a valóság persze az abszurdul
izolált és a valósághoz
képest szűk pótlék-világ.
Ezen egyáltalán nem változtat az, hogy
az USÁ-ban milyen sokan használnak iPodot
vagy MacBookot.
Csak az a kérdés, mikor pukkad ki ez az
egész blöffsorozat. A MS sem lesz
örökké hajlandó, hogy
jótékony portolásokkal
mentőövet dobjon az Apple-nek.
(Felvásárolja őket a Google, vagy
fuzionálnak, az lesz a vége.)