en tenyleg tisztaban vagyok vele, hogy nehanap
vallalhatatlan stilusban nyilatkozok meg, es azt is
tudom, hogy volt mar ra pelda, amikor nem szabadott
volna helybol sulyos vadakkal cimkeznem (igen, a
Davidrol van szo, nagyon sajnalom azota is) - ellenben
ugy erzem, hogy az a kimondhatatlan rettenet, ami a
csaladomat (es sokak csaladjat) terheli,
predesztinal.
ugy gondolom, ha egy gondolat, egy szemely naci, akkor
azt ki kell mondani. ez nem minositese semminek, hanem
tenymegallapitas, t.i. vmi/vki nem azert naci, mert en
kimondtam ra, hanem mert a maga valojaban, kontextus
nelkul is az. ezt nem latom problemasnak (a
kimondast), noha tudom, hogy nem kompatibilis ez a
viselkedesforma azzal a liberalis aramlattal, ami
jellemzi az itt kommunikalokat, s amit en is magamenak
vallok.
amit problemasnak neveznek, az a heves reagalasom, a
forrofejusegem. nem tudom igazabol, miert pattant el
bennem vmi, mindenesetre egyik naprol a masikra
keptelen lettem cafolatokat irni, ervelni ujra es ujra
- csak a duhot ereztem es a gyalazatot, s ez bizony
sokszor jon le a wiwen. mar dolgozok azon, hogy ne
legyen ez a suvito orkan mindig.
mindazonaltal a pofon beigerese enyhen szolva is
szerencsetlen dolog volt, mivel ugyis arra megy ki a
jatek, hogy mikor vesztem el a fejem - remelem ez is
vilagos mindenkinek.