Aszondja Pappjancsinak a vagány barátja:
- Fogadjunk! Bemegyek ide a pékhez, aszondom
neki, hogy lófasz, mégsem fog fenékbe
rúgdosni utána!
- Hát jóvanna, fogadjunk! - közli
engedékenyen Pappjancsi a
barátjával.
- Egy ezresbe!
- Rendben, oké! - monnya Pappjancsi, de
belül meggyőződéssel hiszi, hogy
délutánra gazdagabb lesz egy kis
zsével, hiszen amit a baráttya
állít, az úgy sem lehet igaz,
akármennyire is télleg jófej a
baráttya...
No, több se kell az álnok férfinak,
bemegy a pékhez. Mutogat a sütőmester
feje feletti polcra:
- Mondja, uram, kuglóf asz, vagy kalács?
- Kuglóf, uram! - válaszolja a pék,
és kedvesen mosolyog a tisztelt vevőre.
Kinn a bolt előtt aztán a trükkös
barát vigyorogva veszi át a lelombozott
Pappjancsitól a pénzt. De Pappjancsi nem
csügged. Elhatározza, hogy visszaszerzi vagy
megszerzi mástól a pénzét. Amint
ezen töpreng, elhalad az utca túlfelén
KissFeri, egy régi haver. Pappjancsi lelkesen
átordibál az autók felett neki:
- Gyere át, jó üzletet ajánlok!
KissFeri átbaktat erre az oldalra. Aszongya neki
Pappjancsi:
- Fogadjunk! Bemegyek ide a boltba, aszondom a
péknek, hogy lófasz, és nem fog
érte seggberúgdosni, sőt inkább
kedvesen fog mosolyogni rám! Egy ezresbe...!
- Há jóvanna - mongya erre KissFeri -,
fogaggyunk!
Megtörténik a parola, leteszik a pénzt,
asztán belépnek a pékbolt ajtaján.
Ott Pappjancsi hosszan szemléli a
sütőmester feje felett levő polcon a
választékot, majd így szól,
kissé fennkölten, az eladóhoz:
- Mondja uram! Kuglóf asz, vagy mi a
lófasz?!?
A pék arcáról rövid úton
lehervad a kötelező vigyor, és
úgy seggberúgdossa szegény Pappjancsit,
hogy csak úgy nyekkennek ezek a rúgások
az ülepén. Mindenki nevet rajta,
ráadásul még egy újabb ezrest is
le kell perkálnia ennek a félbolond
KissFerinek, aki eztán boldogan távozik,
mert nem hiába kelt át az utca másik
feléről; tényleg jó üzletet
csinált!...