A tündérszép királykisasszony
elhatározza, hogy férjhez megy.
El is mondja apja urának, hogy hirdesse szét
heted-hét országra.
De csak ahhoz megy, aki kiállja a
próbát.
Kihirdeti a király, s özönlenek a
hercegek, grófok, válogatott
cigánylegények.
Igen ám, de sorra megbuknak a vizsgán!!!
Egyszer arra jár a szegény
vándorlegény, és beáll a sorba
ő is,
szerencsét próbálni.
Nevetik is a hercegek, grófok, válogatott
cigánylegények, hogy mit akar
itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen
ők sorban kudarcot vallottak.
Mivel azonban mindenki próbálkozhat, egyszer
a vándorlegény is sorra
kerül.
- Menjünk ki, sétáljunk egyet a
tündérkertben! - invitálja a
királylány.
Kimennek, és elmennek a csilingelő
aranyalmafa alatt, átmennek a
szólószőlők között,
és elérnek az ezüstpatak
partjára.
Ott a tündérszép lány lehúzza
az ujjáról a gyémántokkal
ékesített
aranygyűrűjét, és bedobja a
patakba, majd ezt mondja a legénynek:
- Vedd ki, és add a kezembe!
A szegény vándorlegény úgy tesz,
ahogy a királykisasszony kérte, mire az
megszólal:
- Ez a sok idióta meg mind a patakba ugrott!