köszi, Eszter!
Következzék egy vidám
történet:
> > Két hete volt a 35.
születésnapom.
> > > Egyébként sem éreztem
magam valami fényesen. Lementem
> > reggelizni. A
> > > feleségem azt sem mondta: Jó
reggelt, nemhogy Isten éltessen. A
> > > gyerekek sem mondtak semmit, teljesen
hidegen hagytam őket. Úton
> > az
> > > irodába már teljesen levert
voltam. Bementem az ajtón és Janet, a
> > > titkárnőm felállt
és így szólt: Isten éltesse
sokáig, főnök! Na, ettől
> > > egy kicsit mindjárt jobban lettem.
Legalább egy valaki nem felejtett
> > > el! Délig dolgoztam.
> > > Pontban 12-kor Janet bekopogott az
ajtómon és azt mondta:
> > > - Főnök, ma van a
születésnapja. Menjünk el
ebédelni, csak mi ketten!
> > > Nem a szokásos étterembe
mentünk, hanem egy hangulatos kis
> > falusi
> > > lokálba, hogy egy kicsit magunk
lehessünk.
> > > Ittunk két Martinit és
elégedettek voltunk a kiváló
ételekkel. A
> > > visszaúton Janet azt mondta:
> > > - Tudja, olyan szép ez a mai nap,
és ma van a születésnapja. Ne
> > > menjünk vissza az irodába!
Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a
> > > délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és
kávé helyett megittunk
> > > még két Martinit és
kényelmesen elszívtunk egy-egy
cigarettát. Egy
> > > idő után Janet így
> > > szólt:
> > > - Ha Önt nem zavarja, felveszek
valami kényelmesebbet.
> > > Csak beszaladok a hálóba,
azonnal itt vagyok.
> > > Néhány perc múlva
valóban jött is.
> > > A kezében egy
születésnapi torta volt és őt
követték:
> > > a feleségem, a gyerekeim és a
közelebbi munkatársaink és
> > > a Happy Birthday-t énekelték.
> > > És én ott ültem a
heverőn, és a zoknimon kívül
semmi nem volt
> > rajtam...
>