Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan
megy a sráchoz:
Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem
találom a szép ezüst merokanalat...
Nem tudom elhinni, hogy o lett volna, de azért
most írok neki egy levelet, csak hogy biztos
legyek benne.
Így a fiú leül az asztalhoz és
írja a levelet:
„Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst
merokanalat a lakásunkból, és azt sem
mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy
hiányzik azóta, hogy te itt jártál
ebédelni.”
Néhány napra rá megérkezik az
anyja válasza:
„Kedves Fiam!
Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a
lánnyal, de azt sem mondom hogy nem. De
tény, hogy ha o a saját ágyában
aludna, akkor mostanra már régen
megtalálta volna azt a merokanalat.
Anyád”