A Smith család évek óta hiába
várja a gyermekáldást, így nagy
nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy
fogadnak egy bérapát. A nagy nap
reggelén Mrs. Smith idegesen várja a
jelentkezőt. Eközben egy házaló
fotós csenget be az ajtón, hátha
sikerül egy kis munkát találnia. Mrs
Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért
jöttem...
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon
vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. -
Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a
specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel.
Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem,
kettőt csinálnék a
fürdőkádban, egyet a kanapén
és talán néhányat az ágyon.
Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a
férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal
tökéletes dolgokat produkálni. De ha
kipróbáljuk több pozícióban,
különböző irányokból,
biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az
eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs
Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek
muszáj időt szánnia a
munkájára. Meg tudnám csinálni
öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy
elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját
és kihúz belőle egy sorozatot a
legjobban sikerült
gyerekfényképeiből. Megmutatja az
elsőt:
- Nézze csak, ezt például London
belvárosában, egy busz tetején
csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith
előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól
sikerültek, pedig az anyjuk nagyon
megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde
parkba, egyébként nem is sikerült
volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a
sok ember között. Annyian jöttek oda,
hogy négy-öt sorban is
lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith
tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon
hisztis volt. Több, mint három óra
hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja,
milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán
besötétedett, úgyhogy a végét
már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg
a mókusok elkezdték rágcsálni a
felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg
megrágcsálták a, hmm...
felszerelését? - hajol előre Mrs
Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen
áll, akkor behoznám az
állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a
felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom
sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A
fenébe, hát nem elájult?