Tisztelt Szülői
Munkaközösség, kedves apukák,
anyukák!
Nincsen sok választás, azért nincsen,
mert elkúrtam. Nem kicsit, nagyon.
Európában ilyen böszme tanár nem
volt még, mint amilyen én vagyok. Meg lehet
magyarázni... Nyilvánvalóan
végighazudtam az utolsó másfél,
két évet. Teljesen világos volt, hogy
amit mondok, az nem igaz. Nem tudtam korábban
elképzelni, hogy ezt egy Hixipixi tanár
úr valaha is megteszi. És közben
egyébként a diákjaim nem tanultak
semmit négy évig! Semmit! Nem tudtok mondani
olyan jelentős eredményt,
leérettségizett diákot, akire
büszke lehetek. Ha el kell számolnom a
szülőknek, hogy mit csináltam
négy év alatt, akkor mit mondok?
Mi mást mondanék, mint hogy büszke
vagyok arra, hogy most már ezzel szembe tudok
nézni. Folytatom tanári,
közalkalmazotti munkámat, --
természetesen NEM MONDOK LE – ugyan
miért is mondanék. Kérem
Önöket, hogy bízzanak bennem, és a
következő négy évben is velem
taníttassák az érettségire
készülő gyermekeiket.
Köszönöm.