Az ír férfi bemegy egy dublini bárba,
rendel három korsó
Guinness-t és leül a helyiség
hátsó részében, iszik egy-egy
kortyot
mindegyikből egymás után. Miután
imigyen mindhármat kiissza, visszamegy a pulthoz
és még hármat rendel. A csapos így
szól hozzá:
- Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az
hamarosan elveszti az aromáját; jobb lenne
az íze, ha egyszerre csak egyet venne.
Az ír úriember így felel erre:
- Nos, tudnia kell, hogy nekem van két
fivérem. Az egyik Amerikában, a másik
Ausztráliában, és én meg itt
Dublinban. Amikor elmentünk otthonról
megígértük, hogy mindig így fogunk
inni, hogy emlékezzünk arra az időre,
amikor még mind együtt ittunk.
A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás,
és annyiban hagyja a dolgot. Az ír
férfi törzsvendég lesz a bárban
és mindig ugyanígy iszik: rendel három
korsóval, és ezeket úgy issza meg, hogy
mindegyikből egy-egy kortyot iszik sorban
egymás után. Az egyik nap bejön és
csak két korsóval rendel. Az összes
többi törzsvendég észreveszi ezt
és elcsendesedik. Amikor visszajön a pulthoz
a második körért, a csapos
megszólal:
- Nem akarom megzavarni gyászát, de ki
akarom fejezni részvétemet az önt
ért nagy veszteség miatt.
Az ír férfi egy pillanatig zavartnak
tűnik, de aztán fény gyúl a
szemében és nevetni kezd:
- Ó, nem arról van szó - mondja.
Mindenki jól van, csak én abbahagytam az
ivást.