14 évesen úgy képzeltem és
kezeltem a versírást, hogy van egy napi
átlag, mondjuk két db 8 sor
hosszúságú, amit meg kell
csinálni. De hát eleve: ha az emberrel nem
történik semmi, ha nem jön az ihlet, a
múzsa; persze lehet csak technikát
fejleszteni, csiszolni, de sokszor azzal is
befuccsolunk egy mennyiség után. Volt, hogy
ültem az üres papír előtt és
erőltettem, hogy írjak már le valamit,
de azonnal. De semmi. Vagy olyan, amit két nap
múlva dobtam is ki a fenébe. (Addig
gondolkoztam, hogy jó vagy nem...)
Érdekes. Mostanában, hogy pl. van ez a
fórum itt a wiwen, bármikor tudok írni
bármiről szinte. Van, hogy csak a
játék kedvéért, de van, hogy
értékes, nem-kidobandó dolgok
születnek. Ez tökyo!