Fehérek. Körben. A falak.
Ködbeburkolódzó alak.
Ajkamra toppanó szavak:
Istenem, ne hagyd el magad!
Komor fehér holló. Rám néz.
A hasamon matató kéz,
bensőmbe hoz egy érzést:
akár ősszel a szőlőprés
alatt szomorodni látszó
szemeknek, áll a zászló
nekem is. Nyomáscsökkentő
kéne. Az égbe szőkkenő
lázam a váram. Érdekes,
szól az alak, lényeges
a hőmérőn a rovatolás,
de most éppen nem látszik.
Lassan árnyékom bemászik
a takaróm alá. Csodás
e tudás: bélcsavarodás.