Vers mindenkinek

Sóhajok közt üldögélvén
a kert-ész tudja
mi folyik a virág-szívekben.
Állok az összerohant
elemek fogatagában.
Bánatok hite szorítja
futó felhőbe
a könnyharmatos újjongást.
A lélek fáj,
fénysugárzik.
A lélek füle hallja:
emlékek rezegnek,
színek zengenek,
zúgnak a fények.
A belülről látók
fényessége,
a halk zizzenés.
Vár a szép idő,
a sugárzó szitakötő.
Az út mindenki előtt
nyitva áll…

kerlek
ne gonoszkodj:) )))

...a vaza

pexa
koszonjuk
vazaba tettuk
mert szep.......

köszönöm hogy szerettél
ha szerettél
köszönöm hogy éltettél
mert éltettél
köszönöm hogy élhettem
mert általad azt tettem
köszönöm hogy köszönhetem
köszöntem az életem
szerelmem emlékére ti fogadjátok szeretettel

A kibontakozni vagyo erzelmeket
epp olyan nehez elfogadni
mint a dicsoseget elviselni
a csatateren levagott
fejek kozott.
Ivan a baratom volt
egyszeru orosz csavargo
nem "rettegett" o semmitol
es ahol ma talalhato
ott mar nincs mitol felni,
ha mar ennyire kivancsiak vagytok:) ))

A válasz késik,
várni nics időm
Búcsúzom (pusz nélkül)!
Vár rám egy film -Isten városa
Ha jól emléxem!
Majd rímekben beszámolok!

He-he ez jó!
De akkor hogy szorított
önmagánanak - önmagamellé helyet?
S rakhatnék még sok-sok kérdőjelet!
Á tán tudom én!
Skizo-frén?

az egy szojatek hendrix
Ivan aszt jelenti duplaban
en vagyok az igazi
I`m the one
`aj van
a tobbi stimmel

A nagy, az óriás
mikor utoljára láttam
tündöklő ruhában
arcán is időbarázdák
mellett nagy szakáll
mély tekintet
melynek ki ellenáll
a halálba tekintett
tőle mindenki rettegett
Ő az a Rettegett?

Egy rozzant kispadon ult
Kezen az idobarazdak
Evrol evre odaloptak
Magukat,
Szinte Elkerulhetetlen
Mint szantofoldeken
A rozsdas eke nyoma
Magokat
Var a turelmetlen fold
Igy lesz a semmibol zold
Es pipacsos pirodslo let
Meselt
Nekem messzi tajak
Parazslo elfojtott vagyak
Vilagarol, s ha elhallgatott
Beszelt
Az uvegbe toltott csend
elfasult lelkeben a rend
uralkodott, torvenyt szabott
Maganak
Rojtos zaszlok lebegtek
Kepzelt varjuk keringtek
Egy romos orszag felett
Masnak
Latta az ebredo napot
Fenye elkopott reges regen
Emlek egy gyerekmeseben
Oram
Ketyegese vetette ki a csendbol
Tavasz volt, kora delutan,
Ivan
Helyet szoritott maga melle.
Nem is a borom illatta,
Vonzotta mint ehes kutya
Mi mas
Lehetett? Egy percet megosztott
Az osszehajtogatott valosagbol
Koldus lett a kiralybol
Ki mas
Birtokolhatna rozoga tronjat?
Senki,
Csak Ivan.

Huuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
Tevékeny lapra keltem!

egy megkorabbi valtozat vege az volt
most nem tomegsirbol kerulok kotetbe
bar nem szamit igazan
az ember
mibe van temetve
( muhelytitkaim )

megertesetekkel
talaltam nehany ritmushibat egy korabbi versemben
kijavitva tehat ujra leirnam
a razglednicakat
mellezuhantam
atfordult a teste
ahogy elestem
estemben belestem
a masik valosagba
tarkomon lyukkal
halhatatlanul
igy vegzed majd te is
porszemek tanca nem szegi kedvedet
nem szamit igazan
az ember semmi lanca
a nap
ha kell ugyis eletre kelt
a fold lefekszik
nem eltemet
el`eend`hu

hasonlokeppen

akkor neked a legmélyebb tiszteletem

nekem nem kell a puszid
nem eleg ny`alas

reggeli, teljesen terven kívül, pusz mindenkinek

drága smaz, angyal vagy, nincs frissebb?

Nyugszik a pék lábára varázsolt lenge vasüllő
Bécsukja szemeit s fáradtan szalutál

attol meg a kopes nem csepben a tenger

azert mert az oceannak szelles hullamai vannak

ne mongyatok hogy nem jo fej a csajom

terv
mondok magam, felébresztem,
már a csajom feketével,
- legalább is így terveztem
pár órája, felkeltével :)
márciusi napunk napján-
ak, mennénk a pontonhídra,
node, kérlek, ez még hagyján:
biciklivel - elébb hidra-
tálunk, persze ne cserezzen
szét az ártó márciusnak
szele -, a szemünk se rezzen.
Kell a híd, mert most nem úsnak
szívesen a polgártársak.
Tervezgettem, de nem tettem
leírom hát, hátha már csak
publikussá téve tettem
vihetem majd végbe egyszer.
Hűl a kávé, s benne pihen,
mozgás, élet, álom, vegyszer,
s lassan nem is tudom, milyen.

Ehari!
Most el kell rohannom.
Még nem ástam elég mélyre,
de ígérem elolvasom újra.
Segíthetnél dátummal.
Hadad üzenni nem szoktam,
remélem Te sem szórsz
betűgolyókat felém.
Bár kaptam már érdekes
üzeneteket.
Néha köztetek megszólalni nehéz:)
Néma is kell, szószóló is kell,
a két világ mezsgyéjén
szólaljon meg aki mer?:)
Most abajgó – önmagam
szerte – iszamul,
de mindjárt átvilágolok.

ki kéne menni a levegőre
zöldellő birkalegelőre
szóval: kávé, zuhany,
és indul a kergebirkafutam
csók, mentem

dedebár, ha egyre gondol
kettő szegény vagabond, ol-
dalán itt a hálófórum-
nak, picsába, hol a fúróm?

mindazonáltal nemdebár
végtelenbe nyíl a phár
mindenféle verset írt,
ez a kedves kergebirk

Sör
Hívságnak fizetett körpintek
föléből vastagot hörpintek.
Ej, pohárból torokba sörhintés,
bajszomon hab, nem a hörpintés.
Mámorom igaznak találom,
"Hordót hát!", s felöltöm talárom,
ej, szavamba szűk habok mocska lép.
Mért ne, ha nyájas a kocsmanép?

és egóm önkenegetve elérte a phár szélét, jaj, de nagy művészek vagyunk, netovább :)