Egy estém otthon
Úgy, mint nagyon régen,
ültem az ágyszélen
mesekönyvvel kézben,
s a lányokat néztem.
Imáik hallgattam,
s én is hálát adtam,
hogy velük lehettem
s őket ölelhettem.
Szemükben szeretet,
nyakamból kezüket
csak lassan engedik,
hajamat rendezik,
hogy még egy keveset
hozzám érhessenek,
s félelmet csitítsak,
paplant igazítsak.
---------------
ööö... nem biztos, hogy így van
vége... (még nemtom...)