Putnoki Friss Lóránt egyet gondol
felhőnek áll
Még a szél is sikoltva menekül
előle Hortobágyon
Anyja mégis inti: ne légy már oly
heves, édes fiam!
De ő mintha ott se volna
tejköldökű
anyja, úgy virít
fenn, Géza bá báránynak véli,
hisz
puhának tűnik
így messze lentről, már küldi
is
rá Gömböst, aki
persze nem Gyula - de nem ám, nem az! -
hanem csak setét
halk szóval morrogó,
ragacs-szőrű
dagadt ebe
a Gézának (a Gömbös), terelné
már
vissza a szelest,
ki így elkódorog napra-nap, s a
Gömbös
csaholva ugrál
és szegény Putnoki Friss Lóri
ezáltal bete-
relődik hipp-hopp a nyájba és
béget veszettül.
Tejköldökű anyja szomoran int
így:
látod, Lórikám,
mire lesz az a nagy, mufurcos
heveskedésed?!!