Anyáknapi hüppögés
Nem írok,
nem sírok,
ez a nap is elmúlt.
Feltörnek
emlékek,
irányít a régmúlt
mikor még
gyerekként
nézhettem fel reád,
ilyenkor
mindenkor
került egy szál virág.
Ma már nem ünnepnap
ez a szép vasárnap
nekem,
hisz több év is eltelt,
hogy nem vagy már itt „lent”
velem.
Jaj, hányszor hiányzol,
hiába vigyázol
a távolból rám,
hibákat halmozok,
jó szóval tartozok,
ha nem szólsz hozzám.
Ha már nem bújhatok védelmet
keresőn karodba,
e verset, mint virágot, lélekben teszem
sírodra.