Vers mindenkinek

<Címet elfelejtettem bazzeg>
Orromon bősz csuporvirág
Oldalát merészen szétkeni
Kétkézre áll, pökhendi
Mint a sötét király
('88, Hau)

(Szia Kriszta! a műteremben vagy, megtaláltalak!!! tetszik a két képed! - a melletted lévő -cgi- mhelyi kollégám, nagyon jó festményei vannak:) ))

Csókod kérem
...
...
...
te csókod

(veva, hamarabb megírtad a csókkkérős verset , mint én, mert nem jutottam billentttyűzethez. ja, ott köszönhetsz rám az üzenőfalon, sose olvasom, mer t nics hozzá szokva a szemem.- tegnap feltettem két képemet a GAlériába, persze ma már nem találtam, szóval csak bekukk. nézdd má meg lécc hátha te megtalálod:) )

Nnna! A végére elfogytak a könnyeim:) )
------------
Ölelj át…
Ölelj át, hogy lelkem ne fázzon,
s párnám többé könnytől ne ázzon.
Hogy fájdalmak földjét ne járjam,
ha magához ölel az ágyam.
S álmok felhőin nyugtot leljek,
melegében erős kezednek,
karodban fészkelődve, s várva,
mikor adsz végre csókot számra.

Szia Morka!!!

Celokrax-17483. :) ))
(amott:) ) megláttam a neved, rád köszöntem az üzenőfalon és két perc mulva már nem is láttalak - vagy csak bekukk???)

kicsi ketrec
jeges ablak
tördelt kezek
homlok-hanyatt!!

hahahhahah mindenáron
éves terv

(try again don't give up, Kriszat)

jobb lenne, ha megengednék, hogy Bujdosó Celofánra változtassam a nevem
de köszi Éva, nem értem

(Celo....!):) )
Amikor észreveszed,
hogy észreveszlek,
rögtön észreveszem,
hogy észrevetted!
(mert eltűnsz!)

Hol közel,
hol távol,
mint egy fura
lázálom.

kis sebes hólyagok
párnám könnyégette bőrén
ágyamra fektetném
de félek, fájna neki
így is épp elég fájdalmat okoztam
bánatommal

se kép
se hang
se vele
se nélküle

Se ki
Se be
Örökre
Veled

amíg nem takarózol ki..
nincs baj, béjbi -
nem jöhet rosszabb,
mint ami/aki eleve a
paplan alá került.

(na, most legfeljebb a vigyorgástól könnyezhetnék:) ))

fázós lelked,
könnyeiddel tovább hűtöd.
párnád könnyű könyű gyűjtő?
szél kell oda, felszáríjja.
ölelésben összeragadsz, s
orcádra száradt könnyed
odatapaszt olyat is
ki nem is akarsz

Ölelj át, hogy lelkem ne fázzon,
s párnám többé könnytől ne ázzon!

Sziasztok!
Szia Déééneees!
Örülök, hogy látlak (a neved:) )))!

Feküdj az ágyba
Képzeld hogy alszol és
Merülsz hullámzó párnákba
Képzeld hogy álmodsz
Sülyedsz szárnyaló
Lomhaszép táncba
Hogy nem parancs az ébredés
És csak egy kép marad
Egy arc vagy egy táj
Amire nincs szavad
No meg a bujkáló
Bárhogyan mosoly
Hogy szabadult a fogoly
Képzeld hogy ma este
Megleled és
Reggelre el is feleded
Vértedet
Hogy reggel
A nadrág és poló mögött
Leled meztelen
csakúgy örömöd

Mint patakba lógó levél ?
Úgy aludt ma nálam a macska
meg a tegnapokban is
Velem úgy aludtál,
mint tegnap a macska

Hogy Isten
Mit keresett
A nappalimban
Nem tudom
De tudom
Hogy egy sápadt alkonyon
Milyen szép
Ahogy karcsú lábak
Köré libben a szoknya
Ahogy kacagás csikland fület
Ahogy ringnak a keblek
Mint patakba lógó levél ring
Macska tud csak úgy gömbölyödni
Símulni
Ahogy a nő
S ha ezt is megkapod
Mindent megkaptál!

túl a csúcson
ellustultam
Zizmo, a kérész
megosztotta velem életét
nagy dolog
mit akarhatnék még

moose cool are
ajtóimmal kulcsokat nyitogatok
bár annyi lyukon lestek meg
hogy túl sokat nem titkolhatok
meg ha akarnám se vakarhatnám meztelenebbre
képzelt bőrömet
leírhatatlan kétségeim sorolásának egyetlen értelme
hogy kialhatom magad
megismerve Tégem
lábujjhegyre ülve sziklamenedéken
feltéve de meg nem engedve
hogy belefeledkezzem
ragyogó szemekbe
már megint megtalálva
a vesztett nemlétezőt

"Karizmatikus"
kulcsok vigyorognak az ajtó mellett
minden ébredés után választok egyet
s újra indulok, nem jutok messze a háztól
csillogó vízcseppeket faragok az éjszakából
mossa az arcom a hajnal
a tisztaság nem vigasztal
újraélek ingyen is, nem kell fizetned érte
- hivatástudatom magas fokon -
és most nem csak mosolygok azokon
kiknek a válaszokat a jóslat-süteménybe
rejtettem egykor - szánom is őket
visszacsinálnám már az egészet
senki se kapjon válasz-minyont
a válaszok nagyon sütnek, bolond,
éget a karma, rád ég hamar
rajtad maradt és árkot ásott
én meg majd visszamegyek a házba
dobhatok újabb kulcsot a kukába
álomnak látom látomásod
jöjjön az új éj, ha akar

Kulcs csörren a zárban
a szerkezet kattan
a bilincs a csuklómon
zörög a haraszt zizeg
a papírlap és reccs
törik a fa susog,
a húrok meg elpattannak a gitáron,
koppannak a szóforgató gondolatok..

Talán így van vége
A vége legyen édes
csokoládé szerencsepénz
aranypapírban forog
ha feldobom
új nap fénye ugrál a lombokon
lendül az inda másik ágra
a régi nap a másvilágra
száműzve - leszállt, mert túl világos
volt itt, szemébe tűzött a világ
csorgott belőle csokoládé
valaki más szerencsepénze
aranypapírja mégse védte
megeszi a sok halott
holnapod.

Talán így van vége (remélem a hangulatnak is, hisz szivárvány nyílt az égen:) )
--------------------------------
Arcomon csendes eső koppan,
és szívem olykor beleroppan,
ha nekem kedvesek vitáznak,
az élet hátsó szobájában.
Szárítom szomorú szavaim,
sokfelé hajolnak vagyaim,
vágyaim százfelé szakadnak,
szél vigye messze bús dalaim.
---o-o-o---
Meztelen lelkem teszem elétek,
s esdeklő énekem száll felétek;
kérlek, a szavakat ne törjétek
karddá, s vele egymást ne öljétek
- forró indulattal,
hideg gondolattal.