- Jó napot kívánok!
"Már csak éjjel hadna"
nótá[jára]
Most adá virágom nékem
bokrétáját,
Magához hasonló szerelmes
virágát,
Kiben violáját kötötte
rózsáját,
Úgy tetszik, hogy értem ebből ő
akaratját.
Viola szép színe mutatja
hívségét,
Rózsa piros volta hozzám nagy
szerelmét,
Fejér rózsa penig mondja tiszta
éltét;
Nésze mint mutatja bölcs és eszes
elméjét!
De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti,
Hanem viszont hogy én is oly légyek,
kéri,
Hív, tiszta, szerelmes légyen szívem,
inti,
Azminthogy ő magát is mondja hozzám
lenni.
Azért e bokrétát, én édes
szerelmem,
Megszolgálom s egészségedért
viselem,
Mit parancsolsz véle nékem, így
jól értem,
Higgyed, tehelyetted nem kell senki más
nékem.
De te ne kövessed ez bokréta dolgát,
Ki noha most ily szép, de estve elhervad,
Virágja mind elhull, csak a töve marad,
Légy állandó hozzám végig,
mint én tehozzád.
Gondolj miközöttünk való
kötelezést,
Ne szerezzen senki miközöttünk
eszvészt,
Mert bánja az Isten fogadás
szegését,
Bünteti, héában aki vészi szent
nevét.
Ezerötszáz és hetvennyolc
esztendőben,
Egy szerelmes helyen hogy volnék
rejtökben,
Az adá virágát akkor én
kezemben,
Kit Istentűl kérek gyakran
könyörgésemben.