Vers mindenkinek

Ez naon jó dolog lehetett. Az én Grundschulemban (Carl Rogers Személyiségközpontú Iskola) is volt drámaoktatás. Naon jó volt.

Viszont van forditott est is. Nem messze attol ahol élek van egy pici falu, egy zsakutca az egész mert az ut se megy tovabb, olyan ca. 1700 m.magasan.
Egy altalanos iskola, mindig két közös osztaly. É s adva van egy tanar, akimost ment nyugdijba, aki szinhaz bolond.
Minden évbe az iskolasok, de az egész falu összedolgozik elöadnak egy szindarabot. Brecht, Dürematt, Frisch, vagy modern amerikai drama.
Igen am, de atdolgozva schwitzerdütschbe. A " forditast" a postaauto söförje, vagy a postafönök csinaltak, nagyon jol. Félemetes lelkes kis tarsasag. Persze ezek a gyerekek, akik ott végezték az iskolat, akarmit csinaltak utana, a szinhaz és a drama utani szeretetük megmaradt.

jaj, amúgy van igényes svájci zenész?
Én csak Vico Torrianiról és Dj Boboról hallottam, és mindketten rettenetesek!

Tschau! ;-))) LOL!

Nincs, talan annyi mint Tschau, de ez is olasz!

Kár, hogy nem tanítanak a főiskolán tájnyelveket. ;-)

hehehe ;-)
Ba-Wüben meg a kettőt keverik. Kénytelen-kelletlen hochdeutschul megy a dolog, de volz olyan tanár, aki schwäbele-ül nyomta, az ürai levelezés általában tájnyelvi. Nekem naon bejön, hogy élnek a tájnyelvek. ;-)) Monnyuk a Ba-Wü és Bayern határán lévő (bajor oldalon)kisvárosban szinte nem is lehetett érteni, amit mondanak. ;-)
Viszont nem tom, h az egyik webradio, amit hallgattam (St. Gallenből adó hírcsatorna) tájnyelv volt, vagy rettenetesen beszélt hochnyelv. ;-)))
A sváb Tschüssle-nek mi felel meg svájciul?

Van kivétel a mükedvelö szinhazaknal (mert különben ott is minden hochdeutsch)
föleg egy az emmentali, ami hatalmas sikerrel adta elö Dürematt "Az öreg hölgy latogatasat"
Nekem is nagyon tetszett, mert igaz, hogy nincs kimondva a darabban, ez ott jatszodik.

Minden ujsag, TV, Radio, net de az iskolai oktatas ée egyetem hochdeutsch,
az emberek egymas között beszélik a schwytzerdütschöt, de ha halljak, hogy hochdeutschot beszélsz, akkor megkérdezik, hogy érted-e a dialektust vagy beszéljenek hochdeutschot. (amiben nincs mindig köszönet, mert sokan borzalmasan beszélik!)

ő írt prózát is, de nekem általában a hosszabb prózákhoz nem szokott elég kedvem lenni, általában ráunok.
Amúgy svájcban a tv, újság, net milyen nyelven van? hochseutsch-ul, v schwytzerdütsch-ül? A köznapi életben mi használatos? A szomszédos Baden-Württembergben, ahol gyakran vagyok, a tájnyelv naon él.

Szégyen és gyalazat, férfiasan bevallom, hogy nincs CFM kötetem.
A svajiak közül inkabb csak prozat szeretem.

ezt még nem tudja fellapozni, mert ez a fordítás még nem lett hivatalosan publikálva, tehát vagy az eredetit, vagy a Szabó Lőrinc-félét tudja máskülönben megszerezni.

Ákos!
Ezt a "műfordításodat" már beírtad egyszer!!! És akkor is rettenetes volt, tele tökéletesen magyartalan, 'nyelvetlen' megfogalmazásokkal, szerkezetekkel...
Miért csinálod ezt velünk?!? Ha a svejci költők közül CFM a kedvenced, allright, még írd ide a kedvenc versed címét is, s akkor Tóth Laci tisztában lesz a dologgal, lehet h le is veszi a polcról a kötetet, fellapozza, elolvassa ---> ennyi bőven elég lenne!!!

Amúgy Adynak a Schon mit älternen Händen kezdetű versének is nekifogtam már, de még nem fejeztem be.

Azt tudom, h nem adja vissza a J. A.-i hangulatot, mert azt lehetetlen visszaadni. A műfordítás nehéz mesterség.
Én a svájciak közül, látom, ott élsz, Conrad Ferdinand Meyert szeretem a legjobban. Tőle is a köv. vers a kedvencem.
Conrad Ferdinand Meyer: Stapfen
In jungen Jahren wars. Ich brachte dich
Zurück ins Nachbarhaus, wo du zu Gast,
Durch das Gehölz. Der Nebel rieselte,
Du zogst des Reisekleids Kapuze vor
Und blicktest traulich mit verhüllter Stirn.
Nass ward der Pfad. Die Sohlen prägten sich
Dem feuchten Waldesboden deutlich ein,
Die wandernden. Du schrittest auf dem Bord,
Von deiner Reise sprechend. Eine noch,
Die längre, folge drauf, so sagtest du.
Dann scherzten wir der nahen Trennung klug
Das Angesicht verhüllend, und du schiedst,
Dort wo der First sich über Ulmen hebt.
Ich ging denselben Pfad gemach zurück,
Leis schwelgend noch in deiner Lieblichkeit,
In deiner wilden Scheu, und wohlgemut
Vertrauend auf ein baldig Wiedersehn.
Vergnüglich schlendernd, sah ich auf dem Rain
Den Umriss deiner Sohlen deutlich noch
Dem feuchten Waldesboden eingeprägt,
Die kleinste Spur von dir, die flüchtigste,
Und doch dein Wesen: wandernd, reisehaft,
Schlank, rein, walddunkel, aber o wie süss!
Die Stapfen schritten jetzt entgegen dem
Zurück dieselbe Strecke Wandernden:
Aus deinen Stapfen hobst du dich empor
Vor meinem innern Auge. Deinen Wuchs
Erblickt ich mit des Busens zartem Bug.
Vorüber gingst du, eine Traumgestalt.
Die Stapfen wurden jetzt undeutlicher,
Vom Regen halb gelöscht, der stärker fiel.
Da überschlich mich eine Traurigkeit:
Fast unter meinem Blick verwischten sich
Die Spuren deines letzten Gangs mit mir.
Conrad Ferdinand Meyer: Lépteid
Régen még mikor ifjú volt korunk
Vittelek a szállásadó házba
Mely a szép erdőség túlpartján volt
Eső szitált s köpenyed rejtekén
Bizalmasan kacsintottál felém
Talpaid a nedves földbe vájták
Finom lényed árnnyi rajzolatát
S míg lépteid erdőnk útját rótták
Te a nagy út egészét mesélted
Melyből egy hosszabb szakasz jő immár
S rejtettük mosollyal búcsúnk búját
S elváltunk, hol a szilfák mögül már
Felsejlett a kunyhó s lassan indultál
Tova, míg én a megtett utunkon
Visszafele ballagtam szépséged
Megfogott, s reméltem a közeli
Viszontlátás édes víg vigaszát
S félénk pillanataink friss mámort
És gyengéd bódultságot próbáltak
A közeli viharban áltatni
De mikor eleredt az eső s már
Elborzadva vettem észre, karcsú
Talpvonalad nyomait hogy mossa
Esőcseppek ádáz armadája
Bele a végtelen semmibe
S hirtelen átjárt a fájdalom mert
Láttam hogy mosódnak szét utolsó
Közös perceink legvégső nyomai.
S a fájdalom, mely átjár azóta is
Szüntelen bizsergetvén lelkemet
Hogy könnyeimmel áztassa széjjel
A fájó papírrengeteget, ha
Soraim rovom sírjak percekig.
2004. július 4., Budapest
PÁI

akos,
jo a forditasod, és igazan nem cikizni akarlak vele, de nem adja vissza a magyar hangulatat. Persze lehet, hogy ha csak németül ismerném, akkor sokan jobban megfogna mint igy.
Ez nem a Te hibad, hanem a Jozsef A., Ady és igy tovabb, ill., a magyar nyelvben adott lehetösegeké.
A magyar vers forditas örült nehéz, a prozairok sorsa sokkal könnyebb!

(akarom mondani: játsszunk)

akkor álljon itt egy nyersfordítás most, játszunk úgy, mint Karinthy "A pick-féle szalámiban túl kevés a só..."
Reménytelen
Mindenki <erreicht> a <wüstige> Tengerpart
mindenki <schaut> egymásnak ő végülre
.
.
.
(nam folytatom. a SZTAKI-féle szótár a legtöbb itten használt szót nem ismeri; kifejezéseket sem; én magam nem tudok egy szót se németül; így nincs vélemény se...)

Bemásolom ide egy műfordításomat. Hiányoltam ezt a gyönyörű J. A. Scmuckstücköt a német nyelvű J. A. -kötetemből, ezért lefordítottam.
Tom, h általában alázni szoktátok művészetem gyöngszemeit, de hátha építő kritika is el lesz hangozva. Szerintetek milyen a fordítás? lehet, h előfordul egyeztetési v. szórendi biszbasz, de főleg a rímre és az emocionális tartalomra koncentráltam.
Attila József. : Hoffnungslos
Jeder erreicht die wüstige Küste
jeder schaut sich es endlich an.
könnte ich so schauen, wenn ich wüsste,
ist es ein Mensch nebenan.
Ich probiere auch so durchseh’n
ohne Betrug leicht und einfach.
silberne Hacke huscht auf dem
Blatt der Pappel leis und gemach.
Mein Herz sitzt auf dem Zweig des Nichts,
sein kleiner Körper zittert schweigend.
fast jeder Stern dabei sitzt
um sehen ihn, den ewig elend.
Übersetzung: Ákos István Posta

Megnéztem! :)
Ez már nem lesz szétnyúzódva!
Nyugodgtam elmegyek aludni!
Jóccakát!
:) ))

Az előző kicsit jobban tetszett, de végülis a 16 év, az 16 év! :)

Szerethetnék csinálhatnám
Tehetnék sokmindent sokfélét sok módon
Léphetnék is akarhatnám
magamat adni a forrponton
Dolgozhatnék
Csókolhatnám
Gyárakban meg a kedvesem pont otthon
Kereshetném és megtudhatnám
nagyrészét annak mit meg nem tudtam
Élhetnék is
Élhetnék tán
Ha szeretnétek ha meg nem buktam
és szeretném is ha keresnétek
és csinálnám talán
ha szeretnétek
De nem nézek rátok és nem néztek rám
Nem vagyok magam és nem lehettem más
Nem szóltok hozzám mert süket vagyok
Nem mondok semmit mert nem hallotok
Lehet hogy nem vagyok értéktelen
Lehet hogy értékem nem más mint éktelen
elmázolt paca egy itatóson
Még szeretném tudatni azt hogy aggódom
nem tudom felkaparni végre
a pontot
gátlásaim lehúzott redőnyére
1978
( barátnőm már egy éves volt akkoriban )

Én biz' soha, senkinek nem könyörgök!
:)
De szívesen elolvasom!

Még 1 van azt már 16 édes évesen írtam de kifejezetten kérnetek kell hogy bemutassam
Várom

mikor ezt a verset írtam tizennégy éves voltam és ez az első vers amit életemben írtam ( Anyukám ma találta meg egy könyvben )
Döcög a szellős villamos velem
most már hazafelé kúszik
Fázva reszketve borzong a testem
Az idő álomként múlik
Ráz a sárga vasvillamosság
Magamban rázom a vállam
Szememben homályosul a távolság
A sajnálat túlsúlyban van most nálam
Úgy érzem feszít szét a sorsom
Szaggat éget eltipor
Millió gondolat, vad fekete hollóm
Hess - kérlek vidd a sok bajom
Úgy lehet csapódik még társ, kedves
Egy-két baj életemből kioson
De most döcög egy megfáradt ember
a szellős villamoson
Bp. 1976 Május
mondom, 14

Falra...
Nem hízelgek! Nem vagyok
őszintétlen. Mosolyok nélkül
élek, ha szomorú fagyok
járnak köröttem. S nem adok
alamizsnát, kinek lelkére
koronát szánna a sors, a kopott
falról meg csak pereg-pereg a bors.

Most elfáradtam, de még jövök,
s majd orvtalanul sorokat növök!

dicsérj,tessék

....van titok?????

mely mindent átvilágít