Engedd, hogy öleljen
Mint fűben lapuló morzsák,
miket fürgén futkározó
hangyák
szedegetnek össze, úgy hallgatnak
szavaid, lelkedben megtörve.
Seperd mondatokká,
hogy el ne vesszenek,
s végre szürkülő eget,
nap-kékre fessenek.
Lengő lángok melegítsék
didergő, reszkető lelkedet,
hogy jégzománca lepattogjon,
s megölelhessen a szeretet!