CSELÉNYI BÉLA
Elhaladt a kedves
Egy pénteki napon
ír zászlóba vontan,
világos nadrágban,
zöld kabátban voltam,
azon összehúzó,
tiszta fehér spárga,
alatta az ingem
élénk narancssárga...;
s elhaladt a kedves,
de megjegyzem máris,
hogy nem volt az enyém,
csak potenciális...
Félmosollyal köszönt,
kívánatos arccal
délután hat óra
előtt néhány perccel.
Mint drága hangszerét
a gyönyörű tokban
csodálja a zenész
nyíltan és titokbon,
azon a pénteken,
ahogyan ott álltam,
e hűvös oboát
olyannak találtam.
S akkor hazafelé
magamnak azt mondtam:
"Vagányul néztél ki
ír zászlóba vontan"