Hajnal hasad nagy reccsenéssel,
pedig én beérném kevéssel,
csak, hogy egy kicsit repedezzen,
jégtábla lassan melegedjen,
ne rémítsen meg a folyó,
s fejembe ne repüljön szógolyó.
Nap déli sugara, bőröm ne
bántsa,
merjek beleszívni virág illatába,
torz arc mögött ne lássak
halálfejet,
s bárkivel, bátran merjek rázni
kezet.
Óvj meg Uram a törtetéstől,
hogy merjek örülni kevésből,
építeni sok, őszinte, tudatos
hidat,
mit nem tör össze egy fordított
áhítat.
Légy velem, hogy átadhassam,
mindig ugyanolyan önmagam!