Vers mindenkinek

Hali csajok!
De jó így együtt :)

hello :va >((vagzis
azaz Hello Éva :) ))))
(klaviatuura..:)

Szia Kritta!
Csak, ha muszáj lesz. :( (
Hidd el, nagyon sokszor tartott már vissza az,
hogy hány embert odacsábítgattam, nomeg az
egyébként ottlévők közül is nagyon sokat szeretek!
A találkozón találkozunk! (Remélem!!!)

914. Ejnye Veva! Hát megfosztanád az embereket az életvidám társaságodtól????? :D DD
Mágnesként vonzzuk egymást
és mágnesként taszítjuk
de ha tű kerülne közénk
tiéd volna az erősebb mágnes :( ((

árva bögre
parázsba vágva
tőrbe mártva
kezemben lakni
jól lakni
tesstel és kenyérrel
él az ember gyarló
ki nem

Álmomban már láttalak,
Remegő hangon talán megszólítottalak.
Megvagy végre, száz vagy ezer évre!
Nem engedlek,nem szólók , csak nézlek.
Jön a reggel ne ébressz fel!
Álmodni akarok teljes lényemmel és lényeddel.
Ébren vagyok vagy álmodom?
Mindegy..
Megtaláltalak és Neked mostmár mindenemet elmondhatom

drukkolok hogy bírd jókedvűen...
csao :)

a fittnesz bjútit?

forog a kerék megint
derékba tör a munkakín
szalad az idő
zavaros a lét
s itt iszom a szopacslét...

Önözve, önzetlen
szeretetem adom,
s hogy szeressenek
- néha - azt is hagyom.
:) )

megmég szükséges is...
szerintem

szeretni jó,
magamat is - akár

szeretem
szeretem az otthonom
ahogy magamat szeretem
szeretem magamat, ahogy mást is
szeretnék, mindenkit
szeretni tudni
csak azért amilyen, máris
de azért az még távoli
hogy tudjak szeretni mindent
tele vagyok dolgaimmal
még nincs helyem itt bent
egy fél világnak se
egészről nem is beszélve...

tényleg.
de ez nem titok ;) )

:) ))
tényleg kis lökött vagy!:)

ezek a versek már csak ilyenek
folytatódnak ha elkezdődnek
csak jönnek és jönnek
gyűlnek a szavak
csak néhány marad
mi csendben megbujik valahol hátul
a szürke köd és a lila folt mögött
hol a kurtafarkú kismalac is lökött
aztán jól elestem
és megint dinka lettem
szóval, látod, így van ez
ha elindul egy görgeteg
s görög a török
meg az öt cseh
hogy a szerb húszt már ne is említse...
(mivan?..)

Pfff! folytatódott!
.........................
Bezárhatod, s eldobhatod a kulcsot is,
de kiles ártatlan mozdulatokon,
meglátszik arcod pírján szava nyoma,
s frázisok halnak el pillantásokon.
Hiába minden; a titok kinő belőled,
s ezt magadtól se vedd zokon!

A titkokat nem mondjuk el senkinek.
Bezárjuk lelkünk legbelső zugába.
A titkok önmagukat beszélik ki
- szavak, pillantások, érintések hiánya -
a titkoknak nincs zárt világa!

szeretek
nagyon nagyon
nem érdekel hogy nem lehet
ezt most hagyom
hagy fájjon
sikítson hogyha kell
szívem
törjön össze ezerszer
lelkem
megéri.
akkor is ha ezt most nem kéri
neki nem mondom el.
titok!
hallod?!
csssss, ezt te se tudod!!! ;)

(komolyan mondom, sokkal jobb versek születnek itt, mint a fullon ;) ) - nem is fogom talán sajnálni, ha egyszer végleg otthagyom őket!)

Bácsak lennék kicsit férfiember,
mert egy lány ilyet kérni nem mer.
Nem locsolóm szólna, hanem szívem,
mint a tiéd, oly szelíden.

Ez nagyon szép

Locsolóvers
Szabad-e locsolni
A fűbe bújó ibolyát
A mélybe rejtett kéket
A szemed színét
A fényeket a lelkedben
Szabad-e locsolni a világot
Az esőt nedves hajad
A rakoncátlan tincseket a homlokodon
Szabad-e locsolni
Az igéző szemeket
Az ibolya kékjét
A zöld fű szagát
Szabad-e locsolni a puhaságot
Az otthont amire vágyom
Amit erős várrá tapasztok
Amit puha ággyá simítasz
Szabad-e locsolni
A kék ibolya fényét
A zöld fűben
Szabad-e locsolni a szemeiddel
És milyen boldogság merészkedhet
Hogy szemed vízét vegye
Engedhetünk e másképp locsolni
S kérdezzük szabad-e
S pillantván szemed
Az ibolyakéket a fű zöld szagát
S halljuk csilingelő szavad, e
Gyöngyzsákban csörgő muzsikát
Kérdjük: szabad-e?

zenére lépdelek
útközben ébredek
torkomban élednek
új meg új szavak
az idő velem szalad
hogy el ne késsen
s előbb odaérjen
mint én
hát már nem leszek pontos
inkább kérdő vagy felkiáltó!
szép perceket megtaláló.
és már nem félek
mosolyogva menni
nézzen rám furán mindenki
nem érdekel
hisz reggel van!
ősz illatú
friss fű szagú
csodálatos!
megállok
s csodállak most

hmmm...:) )
Úgy látom szép este volt.
Tán benézett az ablakon a hold,
s kerek mosolyával elvarázsolt,
s a csillagok is mind beköszöntek,
ugye az éjjel, szívek nem törtek?

sohasem

mikor a gépek
megeszik a szavaink
lassan csámcsogva
emésztik
gondolataink
akkora gépek
sosem léteztek

aludj jól
beszélünk még máskor
álmodjunk
s találkozzunk máshol

hallgatom az óra ketyegését
a csendet, ahogy betölti a szobát
hallgatom a gép kerregését
s a mosolyt, mi visz tovább
még meg nem álmodott álmokba
veled s nélküled.
s egy percre, mielőtt suhannék tovább
még megállok
s szelíden nézve kívánok jó éjszakát

akár
hol is...?
ködlámpázni mehetnénk monnyuk
egyszer
kisegítettél
hálás vagyok