Ébredj velem
Álmomban egyszerre volt az égen a Nap,
és a Hold,
Alszom, de a kép éles, mintha mégis
megtörtént volna
Lábunknál a szürke idő,
folyammá olvadt,
Majd varázsütésre semmivé
foszlott...
Nem maradt semmi csak mi mindig is ott volt
a Nap és a Hold mégis ránk
mosolygott...
Szemed az eget tükröző víz
Számban sosem érzett fura íz...
Hívogató mélység,
Hullámzó, igéző,
tengerkék
Bőröd sima, jázmintól
illatos...
Arcod hajnali ködöktől harmatos...
Karod ölel, ajkad kívánatos
Jó ez az álom, majdnem tudatos...
Állj...jó így... Ne zavarja álmom
senkifia ember
Ne jöjjön a hajnal, zajoktól terhes
reggel
Utálatos hangú, hivalkodó vekker...
Postás, randa, sárga befizető
csekkel
Jó lesz így Holdam?...
Eddig hol bandukoltam?
Idáig jutottam álmom udvarába
Besütött a nap, létem
ablakába...
Mit mondhatnék most okosat, vagy szépet
Lelkem ismét jobb napokra ébredt...
Jó reggelt Néked!