Para-doxon
Hol vagy,
hiába kereslek üresen kongó
perceimben,
előttem jársz
sose mögöttem,
néha azt hiszem már végre enyém
vagy
de elsiető lépteid zajában a múlt
villan,
ekkor ráeszmélek,
hogy a lehetőség,
a vágy és a beteljesülés
mindig jelenidő...
Ezer csodám VAN itt és most
holnapra már csak fakult emlékeim,
ki tudja...
Ami efölött LÉTEZIK
az még be sem következett
Ha már megéltem volna,
akkor meg már nem lenne...
Jobb így, csak menekülj minél
többet
én mindig a nyomodban leszek
elfutó idő...