Hali, ez a bejegyzés kissé hosszú lesz,
dehát az eredeti vers is hosszú.
Egy szégyenlõs, nevét elhallgatni
kívánó, nem wiwes haveromtól
származik a mû.
Csak 18 éven felülieknek!
x.y.-Petri Gy.: Hogy elérjek az 5.30-as
Hévig
(Vigyázat! 90% fikció, 10%
interpretáció)
Petri Lukács Ádámnak
tiszteletlenül
Szokványos szigeti éjszakának
indult.
Sétáltam sátorról sátorra.
Talán éppen a Bahiánál ittam,
a bejárat mellett, a Margit-híd
felé.
Nem tudom, lehet, hogy a
Világzenénél.
Ezek a séták mindig a következõ
sátorig tartottak,
de mindig túl is vezettek rajta.
Mindenesetre, valahol ültem, ittam.
(Szigorúan csak sört - minek keverni?)
Még nem beszélgettem magamban,
nem, nem, még nem temetkeztem
magamba, nem fixíroztam a csillagos eget.
Még nem idegesített fel, ha szóltak
hozzám.
"Adsz 1 cigit + a sörödbõl
is?" kérdezte 1 dohánykarcos
nõi hang a hátam mögül.
Kiélt, öreg hang volt.
"Persze"- mondtam felé fordulva.
Harminc
körüli nõ állt rézsút
mögöttem. Ötvennek
kinézõ arc, lófarokba kötött,
bizonytalan állagú
vörösesre mázolt haj, remekbe szabott,
táncosnõi alkat,
lapos has, sima, epilált bõr.
"Énekes- és
táncosnösködöm Frankfurtban,
és
ide most egyedül jöttem. Egyébként
pedig Jézus vagyok,
a valóságos, de nem mondd el
senkinek."
"Örvendek. Jómagam lefáradt
egyetemista, állás, tartós nõ
és megveszett illúziók
nélkül, amúgy meg a
Sátán"
- mutatkoztam be. (akkor minket az Isten is
1másnak rendelt
- jutott késõbb eszembe.)
Átölelt, elindultunk az elektronikus
régió felé.
Tényleg jól táncolt és alaposan
összehangolódtunk a
Fényár hangár kommersz vacakjait
hallgatva.
Aztán kolbászokat ettünk (660Huf/kopf),
aholis a rendelésnél
a pulton átnyúlva lespriccoltam ketchuppal
és
mustárral a görcsös személyzetet.
Ezen nagyot
nevetett, bár nem volt igazán jó
poén. (miért
is lenne az ilyen fontos embereknek jó
humora?)
Közben észrevettem 1 lányt, akibe
meggondolatlanul
majdnem szerelmes lettem, de szerencsére
a lelki érdeklõdéshez nem járult
testi vonzódás:
az ilyesfajta kicsi&kedves lányok
inkább éteriek, mintsem izgatóak,
akár a tündék.
(és ki akar egy aurával szeretkezni?)
A Magic Mirrorban az amatõr és félprofi
transzveszti
produkciókat nézve már folyamatosan
ölelgettük 1mást,
õt talán a látvány is
stimulálta, engem meg a hangulat.
Erekcióm az egeket verdeste, hálát
adtam Istennek,
hogy a szûk boxernacimat vettem fel.
Vagánykodásból megpisiltetett a
sátor egy zugában,
ezt utólag 1 kissé már bánom, meg
nehéz is volt.
(merevedés közben üríteni, ez
fiziológiai nonszensz)
Nem csókolóztunk, nem nyálaztuk a
másik bõrét,
ebben valahogy megegyeztünk a szemeinkkel
meg magától értetõdõnek is
tûnt.
"Bármit tehetsz velem, ha
megváltozol"- mondta
a Tilos felé haladva. Ezen meglepõdtem.
Az ár - árnak - képtelenül magas
volt.
Ismertem az univerzumbeli kurzust. 1
megváltozás,
az sok. Másrészt a nõ teccett,
eszméletlenül
ruganyos kígyóteste volt. Hacsak a
derekához
értem, elnehezült a lélegzetem,
agyamból
kipumpálódott az összes vér.
"Rendben, de csak ha te is. Ha kitalálsz
majd egy-két jó
viccet."- feleltem.
Ahogy diabolikus malíciával
rámkacsintott, azt még 1-2
eónig megõrzi emlékezetem.
Bevonszolt a legközelebbi tojtojba. (Megjegyzem,
hogy
ez az utolsó elõtti napon
történt.)
Nem vetkõzött, mivel 1 darabban téptem
le
róla ruháját. Farkamat a
szájába vette, de ez már sok
lett volna. Nem engedtem, hanem rögtön a
tárgyra tértem,
de a biztonság kedvéért a nálam
levõ mind3 kotont magamra húzattam.
(és ezt tanácsolom másoknak is,
hasonló helyzetben.)
Ajkunk nem ért egymáshoz, de nyelveink
sûrûn találkoztak
félig megszegve hallgatólagos
megállapodásunkat.
Nem részletezem, a nagy
rázkódásban, a csúcson
a tojtoj feldõlt, biztos eltaláltuk a
sajátfrekvenciáját.
"Meg tudom valahol mosni magam?" -
kérdeztem késõbb.
Elcipelt a Dunáig és
megmerítkeztünk, egyik a másikát,
de közben az esõ is rázendített
és a jótékony
vízfüggönybe zárva magunkra
hagyott minket egy órácskára a
jelzõnélküli világ.
Aztán elváltunk némileg tisztábban
és elindultam kifele a
Hév-megállóhoz.
Hogy elérjek az 5.30-as Hévig
Hol a mindennapi élet rutinja rémít
hogy átalakuljak a következõ
végig
oda, hol mocsok van, és gyûlölet
sistereg
vidáman elveszejt, örömmel fenyeget
bátorság léptei, számtalan
külsõ megfigyelõ
nyári hajnal, évezredelõ.
Figyelem! PC-farok: A vers mindenféle
szempontból messzemenõen korrekt, csak
némi hermeneutikai jóindulat és munka
szükségeltetik hozzá.