Természeted erejével
Felébredsz s kedved mint napsugár ragyog
Majd elindulsz napod ösvényén
Telnek a percek, múlnak az érzések
S lassan napod egy felhő mögé
bújik el
Arra gondolsz vajon mi romlott el
De már csak a viharfelhőt látod
Érzéseid mintha hurrikán kavarná
fel
Nem vagy ura semminek sem, viharrá válsz
Tajtékzol, nem nyugodhatsz míg ki nem
törsz
Vulkán lettél de nem uralsz csak
hatalmasodsz
Nem érzel csak pusztítasz, majd kialszol
Lenyugodtál, csöndes lettél
Mindent magad alá temettél
Korábban jóvá, mindent hiába
tettél
Most ott a hamu alatt fekszik az egész
Kifáradtál, magad maradtál
Elszenderedsz, hogy másnap új napod
virradjon fel rád