hova, merre, meddig?
hova megyek?
még nem tudom, de ha odaérek
megértem,
nem fogom megbánni, amit eddig elértem.
merre tovább?
bár visz az ösvény, nem érzem hogy
haladok,
lassan megyek előre és megtudhatom ki
vagyok.
meddig menjek?
addig, míg megtanulom ki lehetek,
meddig lehet eljutni nélkületek
és veletek.
tudom együtt indultunk, hisz most is együtt
haladunk,
de nem tudhatom pontosan, hogy egymástól mit
várhatunk.
hogy tőled én mit, még nem értem,
sokat adtál, bár nem kértem,
többet is adsz, hisz tanítasz,
minden szóval alakítasz.
hogy én neked mit adhatok,
ezt viszont csak te tudod.
te látod ezt egyedül,
idővel minden kiderül.
te indulsz előre, én megyek utánad,
hordasz magadon, mint kedvenc ruhádat,
amerre tartasz mindig veled vagyok,
ha nem is értem szavad, de mindig tanulhatok,
mutatod az utat, úgy is, ha nem látom,
olyan vagy, akár a legjobb barátom,
tudom, hogy félni fogok, de ez
természetes:
jobb félni, mint megijedni! semmi sem
tökéletes.
vagy mégis? csak még nem látom?
nem baj, még rájöhetek,
hisz tegnapról holnapra is
sokkal több lehetek.
változik a világ,
változom hát én is
bár azt montad, hogy nem kell,
de megköszönöm mégis,
minden szót és mondatot,
minden érzést s gondolatot,
hisz, ha te nem vagy,
e vers sincs,
pedig talán nagy kincs.
de nincs "ha", nincs "mi lett
volna",
csak a jelen van,
s a jelen tükrében a múlt már
megváltoztathatatlan,
haladunk tehát előre,
a jelen tükrében
a JÖVŐbe.