Néhány oldalnyit visszaolvastam a topikban,
és belémhasított a felismerés:
erről hőskölteményt kell
írni! Íme:
(dedicated to Kisilon & friends)
Múzsa, ma adj hírt rettenetes
viadalról,
Hősökről, kik a képzelt
térben időztek,
Bátor tetteiket ne feledje utókor,
Mint kűzdöttek a WiWbeli verstopikon.
Fórum alól egy kis csapat indul a harcba,
Tiszta szemükben forradalom tüze ég.
Jöttüktől remeg egyként
lírai közhely
S méla sorok közt megbúvó
unalom.
Verssorait rendezze kit ők fenyegetnek!
Jaj annak ki enélkül szembeszegül!
Kardként gyilkos daktilus ing az
övükben,
S köntös alól dali jambusuk is
ki-kivillan.
Szemben, a dombon az ellenerők
gyülekeznek,
Fegyvereik láttán torok összeszorul:
Hajítógépben jókora
vers-szerű tárgyak,
S íjászok tegezében rím mely
elaltat.
Talpon a két had: állnak a hajnali
szélben,
A harc mezejét betakarja a tejszínű
köd.
Senki se mozdul. Fegyvere markolatára
Rakja kezét mindenki s a Jelre figyel.
De nézd: a hadaktól messze, amott a
homályban
Kűzdeni vágyó, büszke lovag
közeleg!
Rettegik őt, mert vértjén nem fog a
fegyver,
Kedvét nem szegi rásújtó
csatabárd.
S kardja ha nincs is szokva a
rímfaragáshoz
(Hírneve inkább próza-szakágbeli
érdem),
Kűzdeni mégis mindig lelkesen indul,
Zászlaja hirdeti: Dániel, ím,
idejött!
Várnak a hősök: ülnek a hajnali
csendben,
Táska-szemük hunyorogva előre
tekint.
Senki se mozdul. Fegyvere markolatára
Rakja kezét mindenki s a Jelre figyel.
Oszlik a köd. S egyszerre az éteri
csöndet
A harc mezején diadalmas hang töri
át:
Trombita harsan ("végre beindul a
Windows!"),
S messzire hangzik a billentyűkopogás.