Csoroga könnyem,
Megöl a kérdés
Létezni félek?
Vagy aludni és
Megölelni magam,
Átkozni a fényt
Eldobni a rosszat,
És az álerényt
Símogatni magam
Mindazt amit érzek
Mégha megesznek is,
Mert a birkák fűnek néznek...
Önmagamba bújni
Halkan eldúdolni,
Ami aznap még fájt,
S ettől el fog múlni...
Kinyitjuk a szemünk
Egymást látjuk akkor,
A mosolyunk álmos,
Korán reggel hatkor...
Korán reggel hatkor
Fekszünk a jó ágyban
Egymásra gondolunk, kik kelünk,
Akkor éppen százan
Százan, ezre, sokan,
Egyre többen leszünk,
Nem csinálunk többet,
Mint amit mondunk, hogy teszünk...