szóval: Gábor, nagyon tisztelem a
liberalizmusodat. én is szeretnék mindig,
mindenben így gondolkodni, de úgy
tűnik, a gyávaság - ha ez erre jó
szó, remélem nem...- néha legyőzi
az elveimet.
a békés "cionizmussal"
természetesn megférünk egy
megemlékezésen, egy gyékényen,
bárhol. nem ugyanazt gondoljuk mindenről,
de ez rendben is van. a melldöngető,
hepciáskodó magatartással, azzal, hogy
"kurva erős vagyok már, mert van aki
megvéd - na most rúgj belém, mi van,
most már nem mersz?" - szóval ezzel a
magatartással nem is akarok megférni. ez egy
kamaszos (óvodás?)magatartás, ami
mindenki bőrére megy, az enyémre is.
persze, mindenki olyan jelkép alatt vonul,
amilyen alatt akar, de ezt ne tegye úgy, mintha
minden ottlévőre vonatkozna. s most mondd
meg, én hogyan jelezzem, hogy nem úgy
gondolom? én milyen zászlót vigyek?
nekem nincs zászlóm, mert ebben az
országban ma a magyar zászló és a
kokárda azt is jelenti,hogy aki viszi -viseli az
keresztény és magyar, nem holmi zsidó
jöttment... én kokárdát is
utoljára tízévesen hordtam, mikor
még kötelező volt az iskolában,
azóta semmilyen ország jelképét
nem vagyok hajlandó
"használni".
nem félelemből gondolkodom így, nem
szoktam sok kétséget hagyni a
zsidóságom felől senkiben, ha
véletlenül lenne is bárkiben - nem
nagyon akadt még ilyenre példa:) . akik
ismernek élőben is, tudják, hány
éjszakát bőgtünk - vitatkoztunk
végig amiatt, mert "én előbb
vagyok zsidó, mint ember" - szoktam mondani,
ha nagyon indulatos vagyok. a lényeg - s ezt
már Kaubojnak írom főleg - hogy nem
akarok ezen túllépni, nem akarok
asszimilálódni, egyszerűen csak nem
Izraelben akarok zsidóként élni.
feltételezem, sőt a családomról
tudom is, hogy nagyon fájna nekik, ha nem magyar
állampolgárokként
emlékeznének róluk.
folytatom holnap, jó?:)