Azt hiszem, nem mondható rólam, hogy ne
találnék elég mulatságot a
munkámban, annál is inkább, mert
megpróbáltam összegyűjteni a
munkahelyemet érintő személyi
változásokat az utóbbi egy
évből, és az alábbi lista
született (egyes részeit pár embernek
már meséltem):
Vegyük először az egyetlen fix pontot,
aki nem más, mint "A1"
kolléganőm. Őt Felvették tavaly
márciusban és békénhagyták.
Jó.
"A2" kolléganőmet viszont
felvették tavaly márciusban,
kirúgták májusban azzal, hogy
augusztusig azért maradhat. Augusztusban
közölték vele, hogy
szerződését határozatlan
időre meghosszabbítják. Jó.
"B" kolléganőm: Felvették
tavaly márciusban, kirúgták
májusban azzal, hogy augusztusig azért
maradhat. Augusztusban közölték vele,
hogy novemberig maradhat. Novemberben
kirúgták. Jó.
"C" kolléganőm: Felvették
tavaly augusztusban, kirúgták novemberben
azzal, hogy januárig maradhat. Januárban
közölték vele, áprilisig maradhat.
Jó.
"D", főnököm: Őt
még az egy szinttel magasabban álló
"F1" vette fel, aki nyáron szervezeten
belül váltott állást. Utódja,
"F2", akit később még
említeni fogok, "D"-t szinte azonnal
kirúgta azzal, hogy januárig maradhat.
"D" november végéig maradt...
Helyére ideiglenes főnöknek
kinevezték "E"-t.
(Ezidőtájt volt az én
munkavállalásom is, amikor ugye a már
korábban is végzett munkaköröm
betöltésére pályáztam
sikerrel.)
A dolog itt kezd bonyolódni...
"E" első döntése a
novemberben kirúgott "B"
kolleganőm menesztésének
jóváhagyása volt. Az ő
helyére "E", valamint az ő
felette álló, már említett
"F2" hosszas gondolkodás és
pályáztatás után végül
megtalálta az ideális jelöltet
"B" személyében. Igen,
valóban: három hónappal
kirúgása után "B"-t
visszavették... ("B" ugyanis újra
pályázott...)
Sok más döntése nem lesz már
"E"-nek, ugyanis ideiglenesen kinevezett
főnökünket ma az ő
főnöke, "F2"
utódjává tették, "F2"
ugyanis ma bejelentette távozását: egy
korábban már távozó másik
főnöknek esküszik örök
hűséget valahol a világ
túlsó felén, és ott is fognak
élni).
Ez még mind rendben van.
Csakhogy: mivel első és korábbi
főnököm, "D"
állása továbbra is betöltetlen
("E" megbizatása ugye az ő
újabb kinevezésétől
függetlenül is csak időleges volt), a
történet elején említett
"A1" kolleganőm hosszas tanakodás
után úgy döntött, akkor ő
esetleg megpályázná "D"
állását. Mivel "A1" a
munkájára kivétel nélkül
pozitív visszajelzéseket kapott, és
kiváló viszonyt alakított ki mind
"E"-vel, mind "F2" eddig nem
említett első számú
általános helyettesével (őt
már nem nevezem meg), "A1" azt
gondolta, az állás
megpályázásáról szőtt
gondolatait először informális,
baráti levélben veti fel. Baráti
hangvételű levelét a két fő
döntéshozónak, "E"-nek,
illetve az általános helyettesnek
címezte. "E"-től egyelőre
nem kapott választ, az általános
helyettes azonban arra a kérdésre, hogy
vajon érdemes-e "A1"-nek
megpályáznia "D" egykori
állását, ezt írta a
kolleganőmnek (értelem szerinti
fordításban):
"Nagyon örülnék neki, ha
beadnád a pályázatodat, és csak
bíztatni tudlak, hogy tedd meg ezt!"
(És a következő mondat:) "Ha
akarod, beszéljünk róla
személyesen, és akkor elmondom
őszintén a véleményemet
arról, hogy miért nem kaphatod meg te az
állást."
????????
Lassan elfogynak már e betűk a sok
szereplőre. Ha lehetne választani, hogy
melyik gomb lennék én a
billentyűzeten, legszívesebben a bal
felső sarokban található
billentyűt választhatnám
("Esc").