114336: ez is egy alapvető igazság, hogy a
pénz nem boldogít, de azért annak
hiánya tud gondokat okozni, ezt lássuk be.
Én is ismerek olyat, aki hó végén
tengődik, és olyat is, aki gyakran beesik
hozzánk "dumálgatni", aztán
megkajál, stb., és sztem szépen be
vannak osztva az ismerősei, akikkel még ezt
csinálja. Nem sajnálom tőle, sőt
örülök, ha segíthetek, persze
nyilván az illető magának sem vallja
be, hogy eléggé éhezne, ha ez nem
lenne. Nyilván leginkább magának
köszönheti ezt, nem külső
körülményeknek de ez más
kérdés. Továbbá boldog. Elvan a
saját kis világában negyven éve,
valszeg már így is marad. De most nem
róla van szó, hanem olyanokról, akiknek
nem csak saját boldogságukkal kell
törődni, hanem esetleg a
családjukéval. Ha a gyerekemnek nem tudok
enni adni, na jó, esetleg csak nem tud olyan
suliba menni, ahova szeretne azért, mert a nekem
a saját boldogságom és lelki
békém fontosabb, nagyon meg fogja
köszönni. Vannak emberek, akik csak rám
számítanak, és csak bennem bíznak
(egy darabig :) ). Ez is nyilván bonyolultabb,
mert ha hosszú távon akarok faszán
megfelelni ennek, akkor törődni kell a
saját nyugalmammal és lelki
békémmel. De azért nem ez a
legfontosabb. Illetve tudom, hogy hosszú
távon megtérülő dolgokról
van szó.
És én is idealista vagyok, ebből nem
engedek :)