imádokélni

78014: igen, sok ilyen eset van, de most ezeket mire mondod?

78013: ja,ja, ez "vicces" az ilyen magyarázkodás. a bundás nőnek is igazolnia kell valahogy maga előtt a nemadást,meg kell értenünk őt is : )))))
edukálni még lehet... : ))))

vagy ilyen volt, amit már mondtam, hogy amikor a deákon becsípte egy kutya lábát a mozgólépcső, és komolyan horror sikítást adott ki a kutya, és mindenki baromi okos volt, és nyomták a dumát, hogy minek az ilyen embernek (aki egy szerencsétlen, rossz lábú, vidéki öreg bácsi volt) kutya, de mindenki simán elment mellette anélkül, hogy segített volna a sokkos állapotban lévő kutyán, meg a teljesen bepánikolt bácsin.
És nemcsak ezek az élmények voltak.

Elég sok dolog bőszít, pl. amikor egyszer a villamoson kéregetett egy hajléktalan télen, és a velem szemben ülő nő, miután nemet mondott neki, elkezdett nekem magyarázkodni (egy vadidegennek), hogy ő azért nem ad, mert az majd piára költi, és ha nem arra költené, akkor adna. Pofám leszakad. Vagy adjon, vagy ne adjon, de akkor ne ideologizáljon a meleg bundájából vazze.

78010: a válaszom az,hogy igen nagyon sokat. többet,mint itt bárki.
CSak nem értem, miért fontos ez ebben az esetben, mert ez a 2 dolog egyáltalán nem függ össze, tehát hogy ilyen kijeletést tegyen valaki, mint az enyém (az ilyen energiákat jobb lenne erre vagy arra fordítani), nem kell feltétlenül neki is energiákat megmozgatnia.
csak max lehet,hogy ez nem tetszik neked, de nem kell : )

a nem személyeskedésen csak annyit értettem, hogy nem veled akarok kötekedni, csak ez érzékeny téma a számomra

78009: tőled kérdezem,
másokra (konkrét esetek voltak) mondom

78006: most nagyon nem értem ezt, pláne a "nem személyeskedésből" részt:
- akkor most kérdezed tőlem,hogy én szánok-e energiát ilyesmire,
- vagy állítod,hogy szerinted nem,
- avagy csak sugallani szeretted volna mindenki számára,hogy nem így van
?

78005: nem függ össze azzal,h félek a kutyáktól,mert macska esetén is ugyanígy gondolnám : )) tehát a "már ott eldől"-t nem tudom értelmezni.
Ez jó,hogy leírtad,hogy hogy gondolkodsz ("organikusan egységes"), mert ebből tudom,hogy innentől kb. értelmetlen erről beszélgetnünk, mert mások a keretek, ekkor az marad,hogy tiszteletben tartjuk a másik keretét és ennyi.
Ugyanaz,mintha azt mondtad volna,hogy az embert és az állatot egyenlőnek gondolod (lehet,h így is van), ilyen esetben is ez marad (néhányszor már lejátszottam ezt a dolgot : )
De ez így sztem teljesen rendben van.
És az talán még jobb,hogy leírtad,hogy "Félreértés ne essék, én egyáltalán nem vagyok nagy állatmentő. Még kicsi sem.", mert én a lenti beíráodat kicsit -tévesen -ilyen "pátoszosnak" érzékeltem, pont ennek ellenkezőjét olvastam ki belőle, és ez volt benne ezzel kapcsolatban, ami zavart.
De így már értem a hozzáállásodat, és ez jó : ))
(Abba most nem mennék bele,hogy ki vagy mi kinek vagy minek a hibájából kerül az utcára és ezt honnét tudjuk, mert sztem fölösleges lennne ezen rágódni,de ha akarod, akár : )

78005: az utolsó bekezdéseddel a számból vetted ki a szót.

Bocs, Petra, kétségtelenül nekem meg ez tud ingerlő lenni egy kicsit, hallottam már ezt másoktól is, csak én ilyenkor azért szívem szerint fel szeretném tenni azt a kérdést, hogy az, aki ilyen kijelentést tesz, vajon mennyi energiát szán a hasonló helyzetben lévő emberek megsegítésére... mert valahogy mégis úgy néz ki, hogy általában semmit, és azt kritizálja, aki viszont szán energiát arra, hogy bárkinek segítsen, legyen az ember, állat, növény akármi. Szóval kétségtelenül ugrok erre, nem személyeskedésből.

78000: Nyugodtan legyél nagyon őszinte. :) Ez ugye már ott eldől, hogy te nagyon félsz a kutyáktól, ami biztos érthető, meg van valami oka, neveltetés, rossz élmények, nem tudom. Én is féltem, aztán utána meg nem, ezért valamennnyire már tudom, hogy az állatok társasága igazából az emberi közérzetre és jókedvre is nagy hatással bírnak lenni, és hogy sokat lehet kapni tőlük. Ez az egyik.
Én sohasem elvágólagosan emberi ill. állati (természeti) környezetben gondolkodtam, hanem valami organikusan egységesben. És amelyik része ennek az organikus egységnek kiszolgáltatott, akkor szívesen segítek, ha tudok. Persze nyilván mindig minden kiszolgáltatott, és én a szemem előtt történő dolgokat veszem észre leginkább, ezért ott próbálok segíteni, és most ez a kutya rohangászott itt a környéken teljesen kétségbe esve 10 napon keresztül. Ez a másik.
Vagy akkor mondjuk nézzem, hogy rohangászik, éhes, keresi a gazdáját, aki kirakta stb., és mondjam azt, hogy ez megmozgat bennem valami energiát, és ezt az energiát most akkor hasonló helyzetben lévő emberekre fordítom inkább, mert ez jogosan - nagy szorongással tölt el. Elmegyek, és teszek valamit gyorsan a családon belüli erőszakért, adok valami alapítványnak 10 rugót. Addig minden nap teszek valamit a családon belüli erőszakért, meg a fagyoskodó hajléktalanokért, amíg nap mint nap itt látom ezt a kutyát. Aztán amikor már eltűnik, akkor meg már nem. Akkor lelohad az energia. De ha rágondolok a kutyára, majd egyrészt milyen jó érzés fog eltölteni, hogy ez legalább katalizált bennem valami jó cselekedet, másrészt meg azt is mondom magamban: "bocs, kutyus, te csak másodlagos voltál, el is ütött végül egy autó."
Most ez lenne a jobb?
Ez a harmadik.
A negyedik az, hogy az állatok mentése azért valami bonyolultabb. Félreértés ne essék, én egyáltalán nem vagyok nagy állatmentő. Még kicsi sem. De ezek a kutyák egészen határozottan az emberek, tehát a mi fajtársaink hibájából kerülnek menthetetlen helyzetbe. És amikor engem ezek szorongással töltenek el, akkor az emberi közöny, rosszindulat, kegyetlenség, nemtörődömség stb. tölt el szorongással. Az, hogy talán jóvá kellene/lehetne tenni valamit abból, amit az ember: ront, pusztít, károsít, ami az embert: nem érdekli. Tehát ilyenkor önző érdekből valahogy ezeket szeretném kompenzálni.
Amikor az állatokkal foglalkozunk, igazából olyankor is az emberekkel foglalkozunk. Meg az egész környezetünkkel, amely ugye - szerintem - szervesen egybe tartozik.
Ezt tudnám így mondani röviden, tömören. :)

78002: és ezt még ragozhatnánk sokáig,
pont ennek megelőzésére tettem be a "jól mondott" mondatot.

78001: mindig örülök,ha jól mondhatok valamit.

egyébként meg hasznosabb lenne pl. az éhezők megsegítésére fordítani a kultúratámogatásra költött összeget : ))
de ilyen alapon pl. egy sportcsarnok is tök fölösleges, amíg szegény emberek vannak.

78000: jól mondtad: ez nem vagy-vagy kérdés.

hát,10,ez furcsa story.
ha nagyon őszinte akarok lenni, mindig ingerel némileg az "állatmentés" intézménye: ugyanezt az energiát - úgy érzem ugyanis mindig - a hasonló helyzetben lévő emberekre fordítani talán hasznosabb lenne: én emiatt érzek ui. jóval nagyobb szorongást.
és ez még akkor is így van,ha tudom,hogy ez nem vagy-vagy kérdés.
és még akkor is,ha tudom,hogy az ember életében adódnak ilyen alkalmak vagy fázisok, amikor egy-egy ilyen állatos történet előjön.

77996: köszi. :) Én azért várom a szakdolgozatleadó bulit is.

77995: Nemtom még, mi lesz. elvileg értesítenek, mi van, a fő segítőm nagyon benne van ezekben, gondolom, majd jelentkezik, és megmondja, mit mikor hová. De 2 gyerekes családanya, nem akarom folyton hívogatni.

házassági évfordulójuk van? akkor azt kívánom nekik, hogy maradjanak meg örökre egymásnak, egymásért.

10, ha segítség kell, jövő héttől már tudok.

77984: fúúú. akkor ma menni állatorvos?

77993: bizonyára akkor régebben elkerülte szana-szerte-széjjel-szórt figyelmemet.

77989: ez már régebben is volt.

nem ölt testet. csak a szelleme lebeg fölöttünk a topikleírásban, égi jelként.

77990: hogy mit nem csinál? :-)

77989: hiába, ő itt már nem inkarnálódik

az ex-elnöknek üzenem, hogy a topikleírás aktuális szlogenjei, melyeket újabban bevezetett, elbűvölőek :-)

((77987: a szegény... kb azt jelentette, hogy szegény mindenkik, miközben a mindenkik közül egyenként mind más okokból))

77985: nem én szegény, kutyák szegény. nekem van hol alud, van mit enn.