És még kb. 3 dolog, amit nem értek.
Az emberi önzés leleplezése - amit
szintén te hoztál be - az egész
segítségnyújtásban létrehoz
egy szép kis logikai sort: "Ha segítek
rajta, önzésből teszem. Megmentem,
ezért önző vagyok. Mi a megoldás,
ha nem akarok önző lenni (hisz az
csúnya dolog)? Nem mentem meg. Hát így
aztán nem kerül középpontba az
ember, valóban.
Az ember bármit tesz, emberként teszi,
szándékai szerint, célok
érdekében. Nem tudjuk kivonni magunkat
saját tetteinkből. A zavarosság
számomra az, hogy ezt önző, embert
középpontba helyező
hozzáállásnak nevezed.
Ráadásul: volt-e olyan, hogy én nem
ismertem be ezt az önzést? Felmerült a
gyanúja, hogy én ezt ne fogadjam el így
igazságként? Bármikor elfogadom,
és nem is akarnék úgy tűnni, mint
akinek erről még bármit
magyarázni kell. :)
És, már nem a 78045-höz
kapcsolódóan: egy alapvető
nemértés. Az egész ugye ott
kezdődött, hogy téged "ingerel
némileg" az állatmentés
intézménye. Mondd meg nekem, hogy a
Föld elbaszott dolgai között ez
hányadik helyen van? Nincs-e 59 ezer olyan dolog,
ami ennél sokkal jogosabban ingerelne? Nem
történnek-e nap mint nap
tízezrével olyan dolgok, amelyek ellen
talán jobban volna értelme felingerelned
magad? (Távol essen tőlem, hogy bárkit
élni tanítsak...) Na, és itt jön
be, amit még egy korábbi hoziban nem
értettél, hogy hogy jön ki ebből
jól a névtelen tömeg. Hát
úgy, hogy ugyebár ő nem
csinál/csinált semmit, láthatatlan
maradt, követezésképp nem is kell
semmiért felelősséget vállalnia.
Azok a valakik, akik meg állatokat mentenek,
és ezzel - ahogy te mondod - nem segítenek
semmit az embereknek, csak az állatoknak, meg a
saját önzésüknek, azok a valakik
azért: legalább nem
közönyösek. Legalább:
ártalmatlanok.
De az közöny, a névtelenek a maguk
teljes képtelenségével a
környezetük iránti bármiféle
felelősségvállalásra, szerintem
sokkal utálatosabbak. Sokkal inkább
megérdemelné, hogy ingerültek
legyünk rájuk, és beszéljünk
róluk. Mint ahogy írtam, az egész ott
van elrontva, hogy olyanok között gerjeszt
vitát, akik között igazából
nem kéne.
Na, elmondtam, amit gondútam, asszem.