("A két Hamza Petrika, aki az ősz
egyik legutolsó éjszakáján
fölnyársalta magát, a Dobrin
természetvédelmi területen, Oleinek
doki medvészetében dolgozott. Pár
nappal az eset előtt még a faluban
látták őket – a forradalom
ünnepére valamennyi
erdőkerülő rendkívüli
kimenőt kapott –, egész
délután a késdobálók
sátra előtt ácsorogtak a Sinistra
partján táborozó
mutatványosoknál, s az elvillanó,
becsapódó pengéket figyelték. A
közönség közben inkább
őket bámulta: senki nem látott
még két ennyire egyforma, kék
bőrű, piros szemű,
árvalányhajú fiatalembert.
Albínó ikrek voltak, és annyira
hasonlítottak, hogy ugyanazon a helyen
ráncosodott rajtuk a vastag kezes-lábas
medvészöltözék, az orrukból
eregetett pára útja azt mutatta, még a
levegőt is egyszerre veszik, és ami a
dolgok teteje: a nyakukban csüngő
bádogtáblácska szerint
mindkettőjüket Hamza Petrikának
hívták." Bodor Ádám, Sinistra
körzet, 1992, Bp., Magvető, p 80.)