imádokélni

Mert amikor szinte még beszélni sem tudnak, nem várható el, hogy felfogjanak dolgokat, hiába az a valóságos. Szerintem a túlzott racionalizálás a szülők részéről az is megteremti a maga mesefiguráit a gyerekekben, csak azok igazából szörnyek lesznek. :(
Tehát nagyon leegyszerűsítve: ha nem akarunk hazudni, akkor meséket se mondjunk.

115363: így van

nem a hazugság jósága mellett érvelek ám, csak amellett, hogy elkerülhetetlen, attól még nyilván törekedni kell az őszinteségre a tőlünk telhető legnagyobb mértékben. Van itt egy ilyen könyv: http://www.konyvbroker.hu/index.php?site=lista&kAz=375559&pr=1&leiras=

de tényleg, mi az, hogy hazugság, amikor a gyerek x éves kora előtt igazából mágikusan interpretálja a világot? Nekik van szükségük arra, hogy a maguk szintjén mesefigurákkal töltsék ki a nem értelmezhető réseket a valóságban.

115360: : )))

na, valami ilyesmi:
"Egyes kutatók, így a Londoni Egyetemen oktató John Nicholson szerint naponta átlagosan kétszázszor hazudunk, ami nem feltétlenül baj, hiszen a hazugság fontos szerepet tölt be önbecsülésünk megőrzésében és mások védelmében is. Peter Stiegnitz magyar származású, Bécsben élő hazugságkutató, a Mindenki hazudik című könyv szerzője azt állítja, bizonyos esetekben egyenesen fontos a hazugság. Stiegnitz háromféle hazugságot különböztet meg: az önbecsapást (magunkról hazudunk magunknak), a másokhoz intézett hazugságot (szerelmi kapcsolatban, szülő-gyerek viszonyban) és a tömegek megtévesztésére szolgáló hazugságot, amit politikusok gyakorolnak előszeretettel. Stiegnitz ugyanakkor azt állítja, hogy - erkölcs ide vagy oda - "hazugság nélkül nem tudunk élni". És aki nem hazudik, az nem él."

115357: és van, amikor kiderül, hogy nem is hazudsz.
nekem például azt mondta az anyukám, hogy a villám attól van, hogy összeütköznek a felhők, és egyszer már nagy koromban megnéztem, és valami olyasmi volt, hogy pozitív és negatív töltésű felhők találkoznak. úgyhogy tulajdonképpen anyukámnak igaza volt, még ha hazudni is akart :)

115357: egyetértve. az én álláspontom az, hogy a fontos kérdésekben nem szabad hazudni, mármint: csakis a teljes igazságot lehet elmondani, legyen a gyerek akármekkora is (pl. haláleset, stb), de egy csomó dologban néha nem lehet a puszta valósággal megelégedni. tehát az egyik faktor az az, hogy kinek milyen tág az a kör, amibe a fontos dolgok tartoznak, a másik meg, hogy mi az, amit hazugságnak tekintünk. pl. a gyereknek akkor most hogyan kéne tálalni a télapó s ill. a karácsonyos sztorit?
(de mindennapi és tök apró példákban is: reggelente mikor igen-igen nehéz elindulni vele - és persze időre megyek/ünk, szal nem lehet órákig tökölni -, baromi nehéz elérni, hogy de igen, öltözzünk fel, de igen, egy-két mese elég volt reggel, szóval, hogy valami apró pici dolgokat muszáj kitalálnom, hogy indulásra bírjam, nem elég szimplán az, hogy "indulni kell, mert iksz perc múlva iksz óra, és oda kell érni". és persze ettől még amiket kitalálok az nem hazugság, de ha azt vesszük pusztán racionalizáció (ami nem más mint egy jó ok keresése a valós ok helyett), ha mittomén elhárító mechanizmusokban gondolkodunk.

ja, kisfiú volt, és Hantaboy, Jim Carrey

115291: figyi, sztem ez nem ilyen egyszerű : ) egész egyszerűen néha muszáj hazudni, és erről volt is valami cikk, és beszéltünk is róla, ha jól csal az emlékezetem. Vannak helyzetek, amikor a gyerek érdekében muszáj kicsit elferdíteni a valóságot, és nyilván ide tartozik az is, amikor leegyszerűsíted, mert nyilván nem fogod tudni megvitatni a kétéves gyerekeddel a narancs C-vitamin tartalmának az immunrendszerre gyakorolt hatásait. Ebben a témában meg lehet tekinteni ugye azt a filmet, amikor a csávó kislánya azt kívánja, hogy az apja ne tudjon hazudni (mi is volt az?), és irtó kellemetlen helyzetekbe kerül egész nap, és jól mutatja a film azt, hogy az ember mennyiszer hazudik piciket. Amikor azt mondod, hogy jól vagy, hogy ne aggódjon az anyukád, közben baromira nem vagy jó, amikor nem mondod meg valakinek, milyen gázul áll rajta egy ruha stb. Az őszinteség szép és törekedni kell rá, de csomó esetben a társadalmi együttélés normái vagy éppen a gyerek megóvása fogja megkövetelni a hazugságot.

az ajándék okat a ginn hozza: http://www.deluxe.hu/cikk/20081114/a_london_dry_gin_nyomaban/

115353: Le kell dobni a padlóla szelintem. A Lobelt Ledfold mellé.

115343: Ó, simán. : ))) Én is csináltam mikulás -hozta ajándék ot anyáméknak. : )))

115352: egy latol, halamia?

115348: egy átkozott imposztor!

115346: épp most az van, hogy fáj a fogam, úgy egyébként.

: )

115348: tőlünk kérték kölcsön a srácot, a ZN 67811-es volt az.

Birka, te mindig sarmos, kipihent es pirospozsgas vagy. de ki az a lepukkant junkie, akihez kiirtak a neved?

A 12-es korhatar azert van kiteve, hogy nehogy a gyerekek rajojjenek a turpissagra, miszerint a szulok/rokonok vasarolnak?

115337: Szia Birka, picit sapadt vagy, de jol all, es nyuzottnak semmi esetre sem mondanam. Es szepek a gyongyfogaid.

115342: hát erről a kávés dologról nem tudtam valami sokat.

erted pl rajz a papanak, agyagbogre mamanak ilyenek.

115335: ha nem tudjak, hogy ti adjatok, akkor ok hogyan adhatnak nektek?

115341: ezek szerint igen : )

115340: ezek szerint a civil rádió ismétel műsorokat??

115337: sztem nem vagy, no para. Tegnap "élőben" láttam, mert ez ment a sportteremben, fel is kaptam a fejem futás közben, hogy jé, ismerős hang van a tévében.
Délután meg szerintem Trészi volt a rádióban, az lehetséges? Kávézási szokásokról volt beszélgetés, és pont úgy beszélt egy srác, ahogy Ő szokott.

nemtom megnyitni : (((

115337: Szerintem nem. Nagyon jól mutattál, egyáltalán nem tűnsz nyúzottnak! :o)

http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=386072
4:30-tól
Azért teszem be, mert volt olyan vélemény, hogy sápadt és nyúzott vagyok és kíváncsi vagyok, hogy szerintetek is így van-e