Marci, azt mondtad, miért nem írtam be, ha
szomorú vagyok a rétfoglalás miatt.
Talán ez a vers, József Attila, ha nem baj a
hosszú idézet, Veréb is szokott:
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a
harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl
uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a
harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem
elégedett?
Hová forduljon az ember - ismétli megint az
ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit
se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És
bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos
ütné el,
bátran állna a halál elé.
Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja,
ahonnan én.
Eszét külön, szivét
külön szárnyalja be az
egyröptü szó.
Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott
áll messzi
kopasz ág zörgő tetején - -
néki a fogalmak hideg vasak, miket csak
messziről szemlélni jó.
Nézd! szólnék, de mit is mondjak?
Meghallgat, de legbelül
egy öregre figyel
ki szomorúan mosolyogva őszi esőben
lebontott hajjal bolyong
hűvös szelét már én is
érzem s megrendülök.
El innen, el -
Ellenség ő, ellenségünk
páralepte szemeivel -
nekünk vaskörmével kivül, a hideg
kályhán csörömpöl, guggol a
gond