...van valami természetes abban, hogy az ember
időnként áttöri az őt
körülvevő rendet, és van valami
természetellenes. Természetes, mert minden
rend halálos, és ez a rend most megbomlik;
természetellenes, mert a megbomlásban nem az
élet felszakadó ereje dolgozik, hanem valami
más. Ez a mámor kettőssége
és önmagával való
ellentmondása: természetessége és
egyben természetellenessége – egy
minden határt áttörő
szörnyű kétértelmű
démoni energia; mintha rombolna, pedig
felszabadít, mintha ölne, és
teremtés lesz belőle, mintha kínozna,
és tele van átható
gyönyörrel, úgy látszik az
élet szolgálatában áll, de nem
élet, több, mint élet – az
élet áll az ő szolgálatában.
Természetes, mert az egész természet
belőle fakad, és természetellenes,
mert természetfölötti. Mindent
megelevenít, az élőt segíti,
növeszti, üdiíti, emeli és
táplálja, minden határt
átlép, korlátot letör, rendet
megbont, szabályt szétszaggat. Sehol se
látni, mert az, ami van, csak az általa
teremtett világ, nem ő maga!!