Az első beszólás, szívesen
pésztelem be mégegyszer, kedves ismeretlen,
egy intrikus beszólás volt és arra
vonatkozott, hogy nem szívesen lát az
aranypopsi közönsége számára
ismeretlen embert a topikon, pláne ha nem
igazán érti, miről szól az
illető. A következő
beszólás Marci felé, pedig arra
vonatkozott, hogy nem szívesen lát az
aranypopsi közönsége, olyan embert aki
leszólja a régi emlékeit (lásd
napra koncerálás).
Nézzétek, az igazat megvallva, ezt lehet
gyerekesnek, sznobnak, rémisztőnek tartani,
mindenki úgy látja, ahogy akarja. A
szomszéd topikon úgy intézik el az
idegent, hogy egy szóval, egyből
kiűzik, a popsin intrikus, gunyolódó
hozzászólásokat kap az
idetévedő, nem-ős-popsis. Lehet
rémüldözni, hogy atyaúristen ti
milyen pisisek vagytok, hogy hülye emlékekre
hivatkoztok, vagy hogy egy hülye topik miatt
beszóltok egymásnak, vagy nem
bírjátok az idegent, meg mi az, hogy idegen
stb., stb., stb. Lehet. Nyugodt szívvel.
Szerintem nem kell tökéletesnek lenni, ez
végképp nincs sehol megírva. Én
szívesen felvállalom, hogy nem annyira
szeretem a popsit azóta, amióta
számomra nem ismert emberek arra
használják, hogy bebizonyítsanak
valamit valakinek, amit nem értek. Ez egy
szűkebb-tágabb baráti kör topikja
volt valaha, az egyik első topik a wiw
indulása óta, amihez sok közös
emlék fűz minket, és az itt
beszélgetők elég jól ismerik
egymást ahhoz, hogy elfogadják egymást
olyannak, amilyenek. Kit sznobnak, kit pisisnek, kit
balfasznak, kit egoistának, kit
álmodozónak, kit nagyhangúnak, kit
idegesítőnek és így tovább,
és így tovább. Mivel sok dolgot
átéltünk együtt, ezért
már nyugodtan beszólogathatunk
egymásnak, mert a beírás
mögött halljuk a másik hangját
és látjuk a vigyorgó fejét. Nem
várjuk el a másiktól, hogy király
legyen, vagy szuperhumoros, vagy isten. Egymást a
szeretet szemüvegén keresztül
nézzük, amire te Marci képtelen vagy,
hiszen nem ismered az emberek zömét.