Bogi, regényt én sem olvastam Gergely
Ágnestől, csak verseket,
fordításokat; kettő olyat, amit
ismerek, a neten is megtaláltam,
bemásolom:
A KERESZTÚT
Ne gondolj a halálra.
Bármikor életben maradhatsz.
(Késő latin mondás)
A megtörtént és a megálmodott.
Az ütközés. Néhányszor. Nem
elégszer.
Ahogy a kettő között átlobog
a metafizikai kényszer.
TRANSZCENDENS ETŰD
Ott akartam szeretni mindig,
a toledói alkonyatban.
Az alkony és az élet vége
egyformán irányíthatatlan.
Messziről nézem, ahogy indul,
tétovázik a szürkületben.
Felhőben áll a katedrális.
És nem érti, hogy hova lettem.
Ilyen szerelem soha nem volt.
Egész Toledo vele érez.
A percek múlnak. Ráng az arca.
Gibraltár felől forgószél
lesz.
Átölelem a katedrálist.
És őt is, ahogy messze lépdel.
S egy olajfát, mely felsugárzik
a halottak lélegzetével.
Ahogy kettejük között átlobog,
hogy volt választás, de nem volt elektor.
A megtörtént és a megálmodott
metszéspontjában térdel a gyerekkor.