Üdv, Mindenkinek, ezt gondoltam beteszem
ide.....
Boci boci tarka
--------------------------------------------------------------------------------
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelműen két
részre tagolható. Az első
egységet az első és a második sor
alkotja, a másodikat a harmadik és a
negyedik sor. Ez már a
rímképletből is világosan
kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy művé,
hogy egyszerre tartalmaz személyes és
általános igazságokat. Ezt már a
felütésnél
érzékelhetjük, a költő
kétszer szólítja meg a bocit, és
ezzel tudatja vélünk, hogy
valójában nem egy, hanem két
bociról van szó. Az egyik boci
természetesen a költő, akinek szerelmi
bánata van.
Feltűnő, hogy az első szerkezeti
egységben egyáltalán nem
találhatók meg az igék, már ez is
a leülepedettség, elhagyatottság
érzetét kelti bennünk. De ezt csak
fokozzák a két sorban halmozottan
előforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is
oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka,
de nincsen se füle se farka, a
'füle' szó
magashangrendűsége is éles
ellentétben áll a 'farka' szó
mely hangrendűségével, a
'tarka' szó pedig önmagában
alkotja a legerősebb oppozíciót,
hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és
nem is utalhat másra, mint a szerelem
természetének kettősségére,
ami Catullus óta minden jelentős szerelmes
vers sajátja. Egy embert látunk magunk
előtt, aki bár 'tarka', vagyis a
költőiség minden
szépségével, rútságával,
örömével, bánatával fel van
ruházva, mégis hiányérzete van. Ez
a hiányérzet minden beteljesületlen
szerelem sajátja, a kedvese nélkül a
költő sem érzi teljes embernek
magát, és ezt vetíti elénk nagyon
találóan egy fületlen és farkatlan
boci képében.
A második szerkezeti egységben csak
fokozódik a magányosság és az
üresség érzete. Itt jelenik meg a
versben szereplő egyetlen ige, ez viszont
annál kérlelhetetlenebbül,
visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az
egész verset átszövő
kettősség itt is megtalálható,
hiszen szó van egyszer a költő
érzéseiről, amik egytől egyig
elhagyják a költőt, aki már
képtelen arra, hogy eltartsa őket, és
elköltöznek valaki másba, aki még
képes táplálni őket, vagy
'ahol tejet kapni', és szó van az
egész társadalomról, akiket eddig
verseinek tejével itatott a költő,
és akik szintén mind elpártoltak
tőle, mivel szerelmi bánatában
képtelen költeményeivel etetni
őket.
A másik, az általános
érvényű boci maga az étet. Itt az
első szerkezeti egység (Boci boci tarka /
Se füle se farka) azt jelenti: az élet
sokszínű,de nincs semmi értelme.
Felmerülhet a kérdés, vajon miért
maradt el a 'de' kötőszó.
Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a
költői nyelv állandóan
tömörségre törekszik, de ebben az
esetben másról is szó van. Nem teljesen
egyértelmű ugyanis a 'de'
szó használata. Felfoghatjuk úgy is,
hogy itt éppen arról van szó: az
élet sokszínű MERT nincsen semmi
értelme. Hiszen ahogy valami értelmet,
célt kapna, máris sokkal egysíkúbb
lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe,
esetleg teljesen értelmét vesztené,
megsemmisülne. Ez egy újabb
kettősség, amit a költő nem old
fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de
mindenesetre feltár egy olyan
lehetőséget, hogy az élet értelme
esetleg éppen az élet
értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység
egyértelműen a fentiekben már
említett 'megyünk' ige
köré csoportosul. Ez a rész (Oda
megyünk lakni / ahol tejet kapni)
természetesen a halálra vonatkozik.
Rendkívüli jelentősege van itt a
többes szám első személynek,
vagyis mi mindannyian 'megyünk', mi
mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami
örökérvényűvé teszi a
verset, hiszen a halál kérdése mindig
foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek
emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket. A
vers tehát örök problémát
feszeget, és végül is arra jut, a
halál az életnél egy nyugodtabb
világot biztosít majd, 'ahol tejet
kapni', tehát ahol nem kell megfejni az
élet tehenét ahhoz, hogy boldogok
lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak
kiderül, mit tart a költő az élet
igazi céljának: hogy fáradozva, olykor
áldozatokat hozva végül is boldogok
legyünk. Ez a vers mondanivalója,
örök tanulsága, ami ebbe a
játékos formába öntve olyan
meggyőzően szakad ki a versből, hogy
méltán sorolhatnánk ezt a
költeményt a legmaradandóbb
művészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a
mélyére hatoltunk?