Thorton Wilder: "A mi kis városunk"
A magyar drámaírásban aligha van
még egy mű, amely formai tekintetben oly
bátor és a mondanivalót illetően
oly megrázóan egyszerű lenne, mint
Thorton Wilder "A mi kis városunk"
című darabja.
"A mi kis városunk"-ban a drámai
cselekmény helyére a jelenetszerű
elbeszélés lépett, melynek
elrendezését a narrátor határozza
meg. Nem az egyes részek hozzák létre
egymást, mint a drámákban
általában, hanem az epikus ÉN egy
meghatározott terv szerint állítja
össze a jeleneteket és formálja
őket egésszé - mely terv
általánosító erővel mutat
túl az egyedi történésen.
Wilder a cselekményt felmentette dramatikus
feladatától, hogy saját belső
ellentéteiből alakítsa ki a
formát, és ezt a feladatot a RENDEZŐ
figurájára ruházta át, aki a
tartalmi körön kívül, az
elbeszélő archimedesi pontján
áll, és aki a darabban
narrátorként lép fel. Amikor a
dráma szereplői úgy viszonyulnak a
RENDEZŐHÖZ, mint az előadás
tárgyai, akkor válik csak
nyilvánvalóvá az igazi drámát
állandóan kísérő
"titkos beavatási" mozzanat.
Az emberek közötti viszonyok
kérdéssé válása magát a
drámát kérdőjelezi meg. innen
nő ki Wilder kísérlete, hogy az
"arisztotelészi" dramaturgiával
szemben - elméletileg és gyakorlatilag
egyaránt - egy nem-arisztotelészi epikus
változatot állítson szembe. Ebben rokon
Brecht törekvéseivel, aki a
színház "drámai" és
"epikus" formáját illetően
azokat a
"súlyponteltolódásokat"
állapította meg, amelyekről én is
beszélnék.
A SZÍNHÁZ DRÁMAI FORMÁJA
A színház megtestesít egy folyamatot
a nézőt belevonja az aktusba, és
feléli aktivitását
érzelmeket indít
élményeket közvetít neki
a nézőt belehelyezi a cselekménybe
szuggesztióval dolgozik
az érzések érzések maradnak
az embert ismertnek tételezi fel
az ember változatlan
a figyelem tárgya a végkimenetel
egyik jelenet a másikat indukálja
az események egyenes vonalban haladnak
natura non facit saltus
a világ, ahogy van
amit az embernek tennie kellene
az ember ösztönei
A SZÍNHÁZ EPIKUS FORMÁJA
elmond egy folyamatot
szemlélőjévé teszi, de
felébreszti aktivitását
döntéseket kényszerít ki
belőle
ismereteket közvetít neki
szembehelyezi vele
érvekkel dolgozik
megismeréssé válnak
az ember a vizsgálat tárgya
az ember változik és változtat
a figyelem tárgya a folyamat
minden jelenet öntörvényű
az események kanyarognak
facit saltus
a világ, ahogy alakul
amit az embernek tennie kell
az ember indítóokai
;) )