irodalom

Caihan: ajánlom figyelmedbe a frissen kiadott Locke-esszéket, magyarul eddig még nem megjelent esszéket is tartalmaz. (Traktátusok a kormányzatról)

Anna, Balázs, köszi a beszámolókat meg a tippeket
Anna, ez az Erica Jong könyv neked bejött? mert szerintem bűn rossz, mint irodalmi mű. A cím szerintem azért lett magyarul Rettegés a repüléstől, mert úgy jobban alliterál :)

könyvhét:
szereztem végre egy Hideg-et, Keménytől. most újra kiadták és ez jó. (Az ellenség művészetét kellene kiadnia valakinek. szerintem az elmúlt évtizedek egyik legizgalmasabb magyar könyve és mégis csak egy ősrégi (89-90?) kiadás létezik belől, amit sehonnan nem tudok megszerezni.) vettem én is Erdős Virágot. nagyon jó, de az előző kötet grafikái nekem jobban tetszettek. Bariccotól a Novecento az, amit még megvettem (asszem túl szentimentális vagyok. Baricco-ról folyton az az érzésem, hogy a giccshatáron mozog, de valahogy mégse lépi át azt a határt; néha meg egészen remek és emlékezetes dolgokat is csinál. hatásvadász természete van, mégis hatásos.) és - dobok és trombiták - Locketól az Értekezés az emberi értelemről. Remek strandolvasmány lenne, ha nem utálnám a strandokat.

most már, hogy így nyilvánosságra hozta, kénytelen lesz...

anna ezt te mind el is fogod olvasni?

mondjátok, a főoldalon (és egyébként mindenhol) miért hívják a korábban "Félek a repüléstől" címen megjelent Erica Jong könyvet [Fear of flying] Rettegés a repüléstől-nek?
a könyvhéten az új Parti-Nagyot: Grafitnesz, az új Cserna-Szabót, az Aletta Vid-et, az új Esterházyt, a Jónás Tamást, az új Erdős Virágot, meg még nem tudom mit vettünk meg. ezek mind magvető könyvek, a bemutatójuk érdekes volt a Radnótiban.

tényleg senki nem vett könyveket a könyvhéten?
vagy csak nem akarjátok elmesélni?

ma esti élö iroddalom:
Kukorelly Endre - Szandai Mátyás bögös kiséretében olvas fel a Mokka Cukában a Hajógyári szigeten a Swingling DJ-k kiséretében
zene 19-töl
felolvasás 21-töl
friss levegö, koktélakció

Tomi: én nemzetközi átlagot mondtam - van egy olyan mozgalom a (nagy)tudósok közt, hogy csak annak adnak cikket, aki a neten ingyen közzéteszi. A szám persze lehet magas, talán a vágyaimról szól.
Szerintem nem szorul magyarázatra az időspórolás. Vagyis: ha akarom (mert ismerem, mert százszor olvastam), megkerülhessem az Aranybulla újraolvasását, hogy a két módosításhoz eljussak. Ha akarom, ott a megannyi url, melyek mentén az egész léletemet egy cikkel tölthetem. A döntés az enyém.
Pl. mikor az ember nem először olvas egy cikket. Gyakorló tudósoktól kérdezem: egy 300 oldalas könyv KIJEGYZETELÉSE hány A4-es lap? Nekem kb 5. Na, erről beszélek - ennyi az új információ benne.

igen, ez szerintem is túlzás, mondjuk a magyar lapoknál szinte alig.
idôt? De miért? a tudományos munkánál szerintem az idô töltése nem pazarlás, hanem befektetés.
Másrészt azért, mert sokan csak tudományos legitimációra használják a hivatkozást, még nem biztos, hogy szám?zni kéne.

Kicsit off: Leo, te tenyleg azt tapasztalod, hogy a tudomanyos folyoiratok "99,9%-a neten ingyen elérheto"? Szerintem csak azoknak, akiknek a konyvtara elofizeti.

A kódexek korában úgy történt a törvénykezés, hogy bemásolták az előző törvényt szóról szóra, aztán a végére odaírták, ez min szép és jó, kivéve ezt és ezt. Így maradt fenn az Aranybulla, 1351-ből (idézve az 1222-est), ami szép és jó. De a mai szakirodalom voltaképp ugyanezt teszi, hosszan idéz olyat, amit NEM állít, ezzel szemben röviden állít valamit. Ha ezek külön file-okban vannak (megjegyzem: a lábjegyzet is voltaképp külön file, nem olvasható párhuzamosan olyaténképp, mint a zongora jobb és bal keze, a főszöveggel), akkor világosabb, mi az állítás. Ami meg nem az, hanem hivatkozás, ott lehet elmesélni, esetleg bemásolni azt Aranybullát, de talán egyszerűbb megadni az érdeklődőknek, hol olvashatják el.
A nyomtatott könyvben viszonylag hosszabban kell a külső hivatkozásokat taglalni: mikor a könyvet olvasom, a hivatkozott szöveg messze van (pl. a könyvtárban) stb. Ha azonban a neten teszem közzé, egy kattintás a hivatkozott szöveg - minek idézni? Ha 1351-ben lett volna net, vagy akár csak könyvnyomtatás, nem kellett volna megismételni az Aranybullát szóról szóra.
Időt.

"xy ezt állítja, szerintem nem jól látja, ellentétben z-vel, bár az ô felfogását k elég jól egészíti ki. "
De ha megnézed pl. Foucault dolgait, iszonyat sok hivatkozás, de nem elég pusztán utalni, hiszen az olvasás módja is számít. "Szerintem XY ezt mondja, nem pedig azt, amit eddig hittünk." Ámbátor mi bajunk van a hosszú cikkekkel? Mit akarunk megspórolni?

Tudományban: "XY a következőt állítja: http://www.balablabla.sp/uhuhuhuhu15. Nekem erről az a véleményem, hogy amit Ortega y Gassetről állít, az többé-kevésbé elfogadható, Tirso da Molina azonban nő volt és a 14. sz-ban élt, ld. erre vonatkozólag még ZX kutatásait (http://www.cleverness.univ.pt/tirso.html)", URL-ek persze mehetnek (a nyomtatható pdf vagy más verzióban) lábjegyzetbe. És rögtön nem 15 oldal.
Szépirodalomban persze más. De tudományosságból indultunk ki. Szépirodalomban pl. nem biztos, hogy a szöveghűség a legfontosabb cél.

a 100 url azért nem ugyanaz, mint a vendégszövegezés. Hiszen hiányzik belôle a viszonyulás, a személyes munka, ugye, ez a nagy különbség, milyen intenciók, tétek kapcsolódnak egy lemásolt szöveg és egy hiperhivatkozásban megnyilvánuló szöveg között? Valami ilyesmi jelenti a média üzenetjellegét.
az, hogy a szavak szintjén ugyanaz, az még nem jelenti azt, hogy ugyanolyan m?alkotás. de ez nem tudomány-, hanem szépirodalom-releváns

1) Kézirat = kiadatlan (gondozatlan) szöveg. Tudományos munkában fel is tüntetjük ("kézirat", a bibliográfiában). A neten vannak "kéziratok" és gondozott szövegek.
Pl. ha én itt fejből idézek - távoli példa - egy jogszabályt, az kézirat. Ha a hivatalos netes Jogtárból töltöd le, akkor nemcsak hivatkozhatsz rá, hanem akár el is járhatsz ez alapján - aki feltette, büntetőjogilag felel érte. Ha most én egy ilyen szöveget nem fejből idézek, hanem mondjuk bemásolom a mesterhazi.com-ra (ne keresd), az kézirat, megint. Ez egy egyszerű példa. Ha azonban a mesterhazi.com-ról elterjed, hogy pontosan, naprakészen tartalmazza a jogtárat (és mondjuk megmarad éveken keresztül, tehát nyilván nem csinál szerzői jogi stikliket, tehát befizeti a netes kiadás díját, ha van olyan), akkor egyre inkább hasonlít egy kiadóhoz. Hogy mi annak a tudoműányos követelménye, hogy tudományiosan lehessen rá hivatkozni, az szerintem napjainkban dolgozódik ki.
1b) Viszont ugyanez vonatkozik a papírkiadásokra is.
2) Papíron se teszünk mást, mint leírunk 2000 (na jó, 2231) n-nyi novumot, és hivatkozunk. Technikai okok miatt ez többnyire egy egész könyvnyit tesz ki, terjedelemben. Papír nélkül ez jóval kevesebb. Tehát nem spanyol viasz, hanem egyszerűsítés.
3) Természetesen a Függő és a D.K-novella-idézés is E.P. műve - a modern irodalomban ez a fajta vendégszöveg teljesen bevett. Tehát mikor a saját ötlet/más kútfő arányt nullának számolom, nem a mű irodalmi értékét adom meg. Ha így lett volna érthető, az nem szándékos. Csak jelzem, hogy TECHNIKAILAG a Függő nem egy könyv lenne a neten, hanem másfél oldalnyi URL.
3b) Én egyébként saját műnek tekintem az olyanokat is, mint Szerb Antal 100 verse. Hasonló alapon.

nem, megkapja a kiadótól, mert ismeri a szerkesztőt. kézirat. erre gondoltam.
szerintem ez túl frappáns dolog a 2000 n-nel. Lásd pont Esterházy, meg mi az, hogy novum? nem akarok túl sokat hivatkozni a pomo-re, mer akkor már túl hosszú vagyok, de "novum" is valahonnan jön, szóval nehéz kettéválasztani a vajat a szartól (lám, ez is idézet).
Meg az idézet is lehet saját, lásd Danilo Kis-novella, amit Esterházy idéz teljes egészében.

Ha a netről letölti és kinyomtatja? (Addig is, míg a papírnál kevésbé pazarló és környezetromboló megoldást ki nem találunk.) Szerintem 100% ugyanaz az értéke.
Ha hosszabb vagyok, mint 2000 n, túl hosszú vagyok. A többi tiszteletkör. Mondjuk úgy néz ki egy könyv, hogy 2000 n + hivatkozások. Az egyes fejezeteket további 2000 n (+ hivatkozások)-ban eldalolhatom, akkor már minden ki van fejtve, értelmezve és körbenyalva. Szerintem a 2000-rel lehet vitatkozni (hogy mondjuk nem 2000, hanem 2231), de a lényeg tetszik.
A függvény arról szólt, hogy a posztmodern irodalomban a saját ötlet/idézet (megidézés)-arány akár a nullához is konvergálhat, vagyis 0 n novum, akárhány n idézet. Iskolapélda: Esterházy: Függő (ami, ugye, erről szól).

konkrétan nem. de ha ezt a szöveget kinyomtatja egy példányban, és neked odaadja, hiába egyezik betűről betűre minden, tudományosan nem ugyanaz az értéke. Ha meg egy tévéműsorban leadnának könyvoldalakat, az sem lenne rendes szövegközreadás.
Novum? Háát, ez azért nem ennyire könnyen különválasztható. Ha hivatkozom valakire, de totál új értelmezését adom, akkor az mi? a függvényeid nem értem.

H.I. szerint az ÚJ KÖNYV 2000 karakter. Kb minden könyvben ennyi a nóvum. A többi hivatkozás. Azt meg linkeléssel lehetr helyettesíteni... Tudományosan van benne igazság (szépirodalmilag nincs). (Posztmoderntől eltekintve, ahol lim=0).
Viszont KÉRETIK észrevenni, végre-valahára, hogy MINDEN könyv számítógépen készül. Ha a kiadó-közzétevő-etc úgy dönt, felnyomja a netre, vagy ha úgy dönt, kiadja papíron (UGYANAZT), ugye Ti se gondoljátok, hogy az egyik tudományosabb lesz, mint a másik?

Persze kérdés az is, hogy mennyire változik még a net, mennyire marad olvasásos-szöveges médium, ami a hiteles kiadókat illeti, persze, szöveg szerint nem változik semmi, de szerintem tényleg fontos a médium, a közeg. Persze az is lehet, hogy a tudományosság is átalakul, pl. pont a kereszthivatkozások könnyebb módja, a médiumra jellemző mivolta is kialakíthat egy más típusú tudományos narratívát(ugye, egyesek szerint pont a kódexek mintájához tér majd vissza.) Ki tudja, a hitelesség mit fog jelenteni - hisz a mai felfogás csupán egy viszonylag rövid szakaszban érvényes vélekedés a tudomány történetében.

udományos műnél leggyakrabban a forrás: tudományos folyóirat. Ezek 99,9%-a neten ingyen elérhető. És tudományosan elég az url-t megadni forrásként. Máris.

A web nem kiadó, basszu, hányszor mondjam még? Kiadó a kiadó, akármit ad is ki. Nyilván el fog terjedni, melyik hiteles. A többi meg pont úgy lesz leszarva, mint a mindenféle gagyi kiadású papírkönyvek, legyen a szerzőjük akár klasszikus is.

nana. azért tudományos műnél igenis számít, hogy hol jelenik meg (meg a citációs index), s a web hellyel-közzel nem egy hiteles forrás. pontosabban nehezen hitelesíthető. (lsd. pl. bonsai-macskák vagy a nagyrakat fake-mű példáit).

Az interaktívság lehet előny is - ezt egyelőre NAGYON nem látjuk előre. Viszont a MÉDIUM nem rosszabb, mint az előző, semmiféle tudományossági szempontból. Papíron is éppen az jelenik meg, amit rá nyomnak. Amikor elkezdődött a könyvnyomtatás, az értékes/szemét aránya semmivel se volt jobb, mint az internet kezdetén. Kérdés, azóta javult-e (vegyük ide az újságokat stb). Tudományos nem attól lesz, hogy hol jelenik meg, hanem hogy mennyi és milyen munka van benne. Bizonyos dolgokra (pl. kereszthivatkozások stb) a net alkalmasabb, mint a papír - egyelőre mégis a papír az olvashatóbb és elfogadottabb. Kérdés, 20 év múlva mi lesz a helyzet.

Biztos, bár szerintem az internet jellegéből fakadóan sokkal interaktívabb lesz a dolog, mint a hagyományos, szinte teljesen egyirányú könyvkiadásnál. Anyway, szerintem az internet nem elsősorban a tudományos igényű szövegközreadás terepe.

Persze, a kódex meg pláne tárgy, valahogy ma mégis ritkább. Pedig az csak igazán hiteles: kézzel írták (igaz, félreolvastak mindent a másolásnál, bele is cenzúráztak itt-ott stb).
Nyilván lesznek jónevű és hírhedt ciberkiadók.

igen, de egy önyv az mégis csak egy tárgy, még ha meg is kell tisztítani, ha megtalálod, viszont a kibertér meg egy virtuális dolog. Persze igazad van, csak mégis, a média a üzenet, és ezért érzek valami furcsaságot. elég zavaros vagyok

Ez a komoly feladat, Dávid: az interneten kétféleképpen tehetsz közzé szövegeket: gondozottan és gondozatlanul. Előbbit nevezik KIADÓNAK, ugyanúgy, mint a papírkönyvek világában...

Kónya Orsi, színház topik 2003. jún. 16. | 01:02:51 - melyik metrómegállóban vannak versek?